Chapter 07. Love is in the air

Perrie szemszöge

Zayn szemben ül velem az ágyon. Látom rajta, hogy nyomja valami a lelkèt, hogy nagyon akar nekem mondani valamit. Valószínűleg fél. Igazából nem értem. Alig ismerem, de biztos vagyok benne, hogy szerelmes lettem belé. Talán ő is ezt érzi. Viszont biztos vagyok benne, hogy nem teljesen tiszta körülötte minden. Legszívesebben rákérdeznék, de igazából semmi közöm hozzá, ha akarja vagy úgy érzi, majd biztosan elmondja.
-Perrie beszélnünk kéne valamiről.. -szakítja meg a gondolatmenetemet.
- Köszönöm a kutyát. Tényleg nagyon kedves tőled. -vágtam rá hirtelen.
- Pezz, tényleg komoly dologról lenne szó... Érzésekről.
Tudja, hogy tetszik nekem? Nem kétséges. Mi fog ebből kisülni! Riadtan néztem rá, mire ő mellém ült, ès megfogta a kezem. Ekkor egymásra néztünk, és tekintetünk összekulcsolódott.
- Perrie én valami olyat érzek irántad, ami eddig számomra ismeretlen volt. Te vagy az a lány, aki már első pillantásra elcsavarta a fejem, és megmozgatott valamit bennem. Soha, senki iránt nem éreztem így, és ez egy kicsit ijesztő számomra... Nézd Pezz. Más vagyok, mint a többi fiú. Vannak dolgok, amikben nagyon rossz és sajnos nem tudok javulni. De ezzel a romlott belsőmmel téged szeretlek. Hidd el, hogy bármit megtennék érted, csak hogy te boldog légy. -mondta lassan, miközben végig a szemembe nézett.
Jesszusom. Annyi minden kavarog bennem. A férfi, akit szeretek most vallott szerelmet nekem. Azonban titkol valamit magáról, az életéről.
- Milyen dolgokban vagy "nagyon rossz"? Ezt hogy értetted? Zayn valami nem stimmel veled, de ha nem mondod el, akkor ennek az egésznek... -kezdtem mondani, de elhallgattam.
- Mi van akkor? -kérdezte ijedten.
-Semmi értelme. -mondtam halkan és lesütöttem a szemem.
- Meg kell értened Perrie. Rossz vagyok, nagyon rossz. Talán nem is szabadna, hogy szeress engem. De mivel én is ezt érzem, nincs visszaút. Csak tudnom kell, hogy a te érzéseid is valódiak, különben ha elmondom az igazat félő, hogy soha többet nem foglak látni. Hidd el, abba belehalnék. Bizonyos értelemben jobb emberré teszel, boldog vagyok melletted és egésszé változom. Nem akarlak elveszíteni, soha! Az borzalmas lenne.. -mondta, és belerázkódott.
Egy újabb hideg zuhany. Tényleg szerelmes belém, ez csodás! Azonban nagyon keveset tudok róla. A múltkori balhé, a pisztoly. Eddig is tudtam, hogy sötét alak, de ekkora lenne a baj?! Bármi is legyen, nem hinném, hogy elmennék amiatt. Én is imádom ezt a srácot, nem tudok mit csinálni. De jó lenne tudni a dolgokat..
-Hahó, kérlek mondj valamit. -szólt, míg én magamban filozofáltam.
-Zayn, te különleges vagy számomra és egyben furcsa meg ijesztő is... -kezdtem, mire teljesen lefehéredett- Már most tapasztaltam, hogy vannak sötét dolgaid, amik eléggé rémisztőek.. Örülnék, ha kicsit többet tudnék rólad és arról, ami körülötted folyik. Egy kapcsolat így nem működhet...
-Perrie kérlek értsd meg, hogy ez nehéz... -szakított félbe.
-Basszus Zayn végighallgatnál? Szeretlek!!! Nem érdekel, hogy mennyire vagy rossz vagy jó. Csakis te érdekelsz és az, hogy veled lehessek. Csak kérlek légy velem őszinte.. -mondtam, és ő teljesen eufórikus állapotba került.
Felállt az ágyról és rám néz. Semmi reakció? Oké. Felsegített az ágyról, és olyan közel húzott magához, hogy arcomon éreztem a lehelletét. Éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben dobog, lassan már kiugrik a helyéről. És csak várt. Basszus Zayn, csinálj már valamit, idegörlő ez a várakozás!!!
-Bébi, most meg foglak csókolni! -mondta, azzal a sármos félmosollyal az arcán.
És így is történt. Megcsókolt. Nem ez az első csókunk, de mégis úgy éreztem. Lassan, érzékien csókolt, egyszerűen isteni volt. Mikor elváltak ajkaink rám nézett, majd letérdelt elém.
-Perrie Louise Edwards leszel a barátnőm? -kérdezte széles mosollyal az arcán, mire én a nyakába ugrottam.
-Szeretlek Zayn, az elso pillanattól kezdve! -mondtam könnyes szemmel.- sajnálom, hogy annyit bántottalak..
- Nem haragszom Perrie. -mosolygott bátorítóan.
- öhm... Én most elmennék fürdeni, ha nem baj..
- Mehetek veled? -csillant fel a szeme.
Ránéztem, a "szó sem lehet róla" nézésemmel, lehajtotta a fejét és leült az ágyra.
- Jól van, de akkor siess. Nem jó nélküled.
- Édes vagy. -mosolyogtam, egy puszi nyomtam az arcára és bevettem a fürdőt.
Megengedtem magamnak egy kád jó meleg vizet, felkötöttem a hajam, és szép lassan beleereszkedtem. Elkezdtem gondolkozni… vajon Zayn mikor akar nekem bármit is elmondani? Mi van, ha ez az egész hülyeség? Basszus... Zaynt rá fogom venni valahogy, hogy elmondja a dolgait. És ekkor jött az ötlet...
-Zaaaynnnnn ! -kiabáltam neki, mire ő berohant.
-Pezz jól vagy?? -kérdezte idegesen, de a szemét le nem vette rólam.
- Ja, persze. Ide ülnél, a kád mellé? -kérdeztem, mire ő furcsán nézett, de leült.
- Ha elmondod, mi folyik körülötted, bejöhetsz mellém a kádba. -diadalittas mosoly jelent meg az arcomon.
- Hmm maga igazán ravasz, Mrs. Edwards! -nevetett- de félek, hogy elhagynál.....
-Zayn ez nem történhet meg, soha!! -nyugtattam meg.
- Figyelj Perrie... Nagyon szívesen fürdenék veled, de nem ilyen helyzetben szeretném elmondani.. Mit szólnál mondjuk egy vacsorához? -kérdezte, mire én teljesen ledöbbentem.
-Rendben. -egyeztem bele- Azért a hátamat megmosod?
-Természetesen. Akkor mondjuk kilenckor indulunk. Addig még van két óra, az megfelel? -kérdezte mosolyogva.
-Tökéletes. -válaszomra biccentett egyet, sarkon fordult és kiment.
Nagyon szerethet. Nem csak dugni akar. Fontos vagyok számára. Ezek az észrevételek úgy cikáztak fel-alá a fejemben, hogy már azt hittem, a végén még kitörnek onnan. Vajon Zayn mit csinált az elrablóimmal? Ez a gondolat úgy hasított belém, mint a május végi eső. Vajon mit....?

Zayn szemszöge

Ma el kell mondanom neki mindent. Mindent. Félek. Szerintem el fog hagyni. De igaza van, tudnia kell.
Azt mondtam neki, hogy vacsorázni viszem. Tévedés ne essék, nem egy zsúfolt étteremben akarok mindent a nyakába zúdítani. Én fogok főzni, vagy legalábbis megpróbálok. Arra gondoltam, hogy az egyszerűség kedvéért gyros-tálat csinálok, és sütök még valami desszertet mellé. Talán Oreo tortát. Na jó, nem. Igaza van Perrie-nek, nem ismerjük egymást. Mi van, ha ő a fényűzést kedveli? Akkor gáz van. Felhívom Leigh-Annet, ő biztos tudja, mit szeret jobban Pezz.

-Szia Leigh! Arra gondoltam, hogy főzök valamit Pezzanak, csak fogalmam sincs, hogy ő az egyszerű dolgokat kedveli-e, vagy sem. Ezért kéne a segítséged..
-O, igazi Don Juan. Egyébként ha életben akarsz maradni, akkor a nagyon csicsás és puccos éttermeket mellőzd. Ő az egyszerűség híve. Hidd el. Egyébként mi történt köztetek? -kérdezte izgatottan.
-Köszönöm, nagyon sokat segítettél. Ó, hát.. Szerintem ezt majd a barátnőd elmeséli neked.
-Gratulálok, örülök nektek! Vigyázz rá kérlek, nagyon törékeny tud lenni, bármennyire mást mutat.
-Köszönjük. Hidd el Lele, hogy soha nem fogom őt elengedni. -mondtam, és hallottam a megkönnyebbült sóhajt a vonal tulsó végén.
-Amúgy ő mit csinál?
-Épp fürdik.. Nekem viszont most mennem kell, mert így aztán tényleg soha nem lesz kész a kaja. Mégegyszer köszönök mindent, szia!
-Bármikor, Zayn. Sok sikert, szia! -felelte szórakozottan, és letette a telefont.

Oké, akkor Perrie az egyszerű dolgokat kedveli. Megvan! Pizzát fogok sütni. A tésztát gyorsan begyúrtam, már csak meg kellett várni, hogy megkeljen. Addig sajtot reszeltem, sonkát, gombát vágtam, és hasonlók. Gyorsan bekevertem a paradicsomos alapot, és a már kinyújtott tésztára tettem. A feltéteket is gyorsan rá dobáltam, és máris raktam be a sütőbe. Ezzel is készen volnék.
Kellemes idő van odakinnt, ezért gondoltam, hogy a teraszra teritek meg. 3 gyertyát gyújtottam meg, a pezsgőt pedig betettem a jégkockák közé. Már csak meg kell várni, míg megsül a pizza. Büszke vagyok magamra. Ekkor Perrie kiabált le az emeletről. Ahogy tudtam, rohantam fel hozzá.
-Mit vegyek fel? -állt előttem egy szál törölközőben, mire nekem sötét gondolataim támadtak vele kapcsolatban. Gondolom észre vette.
- Mr. Malik, maga perverz. -mondta dorgáló, mégis szeretetteljes hangon.
-Ugyan mit tehetnék, ha ilyen gyönyörű barátnőm van? -léptem közelebb hozzá.
-Komolyan kérdeztem, hogy mit vegyek fel.. -terelte a témát.
-Kicsim, te mindenhogy gyönyörű vagy. Amúgy meg elég, valami egyszerű. -kacsintottam, mire o elpirult.
Nem kétséges, hogy már ő is vágyik rám. Én is rá. Csak még nem akarom, az erőszak miatt. Tudom, hogy micsoda törés volt ez benne. Neki kell kezdeményeznie, különben én nem mozdulok. Vigyáznom kell rá, ez a dolgom.
- Rendben. Akkor így is megfelelek? -kérdezte, és ledobta magáról a törölközőt.
Nem tudtam megszólalni. Csak álltam ott, mint valami bamba kisgyerek. Teljesen elbűvölt. Csodálatos teste van, csodálatos az egész lány. És az enyém! Közelebb jött, és érzékien megcsókolt. Jesszusom! A farkam máris érzékelte ezt a helyzetet, Perriehez nyomódott, mire Pezz belenyőgött a csókunkba. Szent szar, ezt el sem hiszem!
-Perrie.Kérlek.Állj.Le. -lihegtem.
-Tessék, mindent képes vagyok elcseszni. -vette fel az egyik felsőmet, így már ruha is volt rajta. Még így is szexi. Hmm..
-Drágám, itt nem erről van szó. Szeretném, ha először mindent tudnál rólam, és ha még utána is mellettem maradsz, akkor... Nem akarom, hogy megbánd.
-Köszönöm Zayn. Szeretlek. És nem tudsz olyat mondani, ami bármit is változtatna ezen. -mondta a megnyugtató szavakat.
-Én is szeretlek! -csókoltam meg- Öltözz fel, és gyere le.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és lesiettem a konyhába. A pizza elkészült, gyorsan felvágtam és tálaltam. Az asztal közepére egy szál fehér rózsát tettem, a háttérben halk zene szólt. A pezsgő eléggé hideg, minden tökéletes.
-Indulhatunk felőlem. -hallottam Perrie hangját.
-Oké, de erre gyere... -nevettem és elkezdtem kifelé húzni a teraszra.
Kihúztam neki a széket, pezsgőt töltöttem, majd én is leültem.
-Ezt te csináltad? Miattam? -kérdezte könnyes szemmel.
-Csak neked, bármikor. -feleltem- Leigh mondta, hogy inkább az egyszerű dolgokat kedveled gondoltam, akkor inkább nem viszlek étterembe. És mi egyszerűbb a pizzánál?
-Nagyon kedves tőled. Egyébként a fehér rózsa a kedvenc virágom. -mondta, miközben bűvölten nézett engem.
-Örülök, hogy tetszik! Egyébként csodásan nézel ki. -mondtam az igazat, mert mint mindig,most is meseszép volt. Az én barátnőm.
-Hát te sem panaszkodhatsz! -harapott az ajkába.
-Oh, bébi kérlek ne csináld ezt! Kikészítesz. -sóhajtottam.
-Bocsánat.. -pirult el.- Egyébként nem is tudtam, hogy van öltönyöd. -nevetett.
- Eddig én sem, nyugi. -immáron együtt nevettünk.
- Kettőnkre! -nyújtotta felém pezsgős poharát, és koccintottunk.
- Kettőnkre. -néztem mélyen a szemébe és láthatóan zavarba jött.
- Jesszusom, isteni pizzát sütöttél!! -mondta teli szájjal, ami egy kicsit vicces volt.
- Ugyan...
- Egyébként, ha jól emlékszem, beszélni akartál. -kínos csend.
És bekövetkezett. Muszáj megtudnia.

Chapter 06. Hatchi

Perrie szemszöge

Nem értem.. Zayn elrohant, a lányok meg be akarnak ráncigálni a városba.
- Leigh fogd fel, hogy nincs kedvem!!! - vágódtam le az ágyra.
- Cica, neked is jót fog tenni. - győzködött, majd mikor látta, hogy semmi esélye, megfogta, és rámugrott.
- Szállj le!! - röhögtem.
- Addig nem, amíg igent nem mondasz!!!
- Jó, jó, csak szállj le! Menjünk! - adtam be a derekam.
- Juppi!! Csak vegyél fel valami kényelmesebbet... -mutatott a ruhámra.
- Mégis hova megyünk? - kérdeztem.
- Titok, de ennél pár fokkal kényelmesebb göncre lenne szükséged.
Nagy nehezen, de odasétáltam a szekrényhez, és felvettem a ruhát, amit ennek megfelelően kényelmesnek választottam.
- Indulunk! - hallottam lentről Jesy hangját.
Nagyot sóhajtva, de szépen lassan elindultam lefelé a lépcsőn.
- Szóval... bemegyünk egy McDonald's-ba, a London Eye-hoz, és sétálunk a városban.. ja meg shoppingolunk egy kicsit. - mosolygott Jade.
Kivételesen nem kocsival megyünk, mert ha sétálunk, akkor nem kell. Felszálltunk a buszra, majd az első célunk felé vettük az irányt: McDonald's. Szerencsére a busz pont előtte rakott le, ezért nem kellet sokat sétálni.
- Rendben.. akkor kérünk 12 sajtburgert, 4 nagy epres shaket, 2 nagy sültkrumplit, és egy karamellás McFreezt, alul-felül öntettel. - sorolta Leigh, a pultos csajnak.
- Itt fogysztják, vagy elvitelre csomagoljam? - kérdezte kedvesen.
- Elvitelre. - vágta rá egyből Leigh.
Jesy és én kimentünk, amíg a lányok kifizetik, majd pár perc múlva a Temze partján fogyasztottuk az ételt.
Beszélgettünk gyerekkori emlékekről, a atáncról, a zenéről, és a hamarosan bekövetkezendő zenetáborról is.
Jó volt velük lenni, rég nem volt rá lehetőségünk.
- Hamarosan itt a tavaszi szünet! - lelkendezett Jade.
- Hova mész Harry-vel? - forgattuk a szemünket.
- Ez nem ér.. - nevetett, majd hozzátette- Bemutat a szüleinek...
Erre mi hárman elkezdtünk huhogni, mire Jade megdobált minket a hamburger csomagolójának összegyűrt változatával.
Nagy nevetés közepette eszünkbe jutott az az ötlet, hogy mi lenne, ha valamit elkezdenénk énekelni.. Végül is Pink - Perfect című számát választottuk. Rég énekeltünk együtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy csomó ember tapsol, mi pedig mosolygunk.
- Az első sikerélményünk. - nevettem, majd megöleltem barátnőimet.
- London Eye? - kérdezte Leigh, mikor végeztünk az evéssel.
- Gyerünk! - mondtam, majd egymásba karolva indultunk el, London Szeme felé.
Nem tudom, hogy mi történhetett, de eléggé kevesen voltak, a megszokott kígyózó sor helyett. 15 perc sorban állás után már el is indult velünk az óriáskerék.
- Csajok nagyon köszönöm nektek.. - mondtam, amint lassan elkezdett emelkedni a kabin.
- Ugyan.. - nevettek.
Míg haladtunk felfelé, elbambultam. Gondolkodtam.. Mi van most Zaynnel? Fogalmam sincs.. Mi van velünk? Nem tudom. Ha nem őszinte velem, nem is lesz semmi ebből. Először barátnak kéne maradnunk. Nem többnek. De szeretem.. bármit csinál, vagy nem csinál, nekem akkor is tökéletes, és ő a nagy Ő! Nem értem magamat..
Gondolat menetemből Jade hangja zökkentett ki, amikor ugyanis közölte, hogy már a földön vagyunk.
Kiszálltunk, majd elkezdtünk sétálni, végig a Temze partján. Jade telefonhívást kapott, és valószínüleg direkt lemaradt mögöttünk.
- Kivel beszél? - kérdeztem.
- Gondolom Hazza. Akkor szokta ezt csinálni.. -mondta Leigh.
5 perc múlva Jade megint mellettünk volt, és közölte, hogy rosszul van, menjünk haza. Igazából nekem se sok kedvem volt már maradni, ezért mindenki beleegyezett. Azt is elhatároztuk, hogy inkább taxit hívunk, nincs kedvünk buszra szállni.
20 perc múlva már az ajtót nyitottuk. Zayn sehol. Nagyon jó.
- Lányok nézünk valami filmet? - kérdeztem mosolyogva, miközben teát töltöttem magamnak.
Bögre elejt, valaki hátulról megijesztett.
- Zayn! - kiabáltam, de majdnem összeestem a félelemtől.
- Bocsi, nem megijeszteni akartalak. - nevetett.
- Ilyet többet ne! - mondtam, miközben a pultra támaszkodtam.
- Feljönnél velem a szobába? - kérdezte, de egyből megfogta a kezem, és felfelé húzott.
- Zayn, ha ez egy újabb tréfa, én megöllek. - fenyegettem.
- Nyugi, csak maradj csendben... - mondta, majd óvatosan kinyitotta a szoba ajtót.
- Oké, most miért vagyunk itt? -néztem rá kérdőn.
- Nézd meg az ágyat. - nevetett lágyan.
Lassan közelebb léptem az ágyhoz, és egy alvó szőrgombócot pillantottam meg.
- A tied! - mosolygott bátorítóan Zayn.
- köszönöm.. - mondtam, és könny szökött a szemembe.
- És mi lesz a neve? - kérdezte.
Ezen egy kicsit elgondolkoztam.. nem akarok neki átlagos nevet, mint Buksi, vagy hasonló.. Az összes kutya hozzám szaladna a parkban, az nem jó...
- Hachi! - válaszoltam.
- Egészségedre, de mi lesz a kutyuli neve? - nézett rám nagy barna szemeivel.
- Nem, te bolond. -vágtam hozzá egy párnát- az lesz a neve, hogy Hatchi.
- Jaaa, az más. -nevetett- Nem hétköznapi, szép név. - ölelt meg, majd gyorsan egy képet csináltam az én kiskutyámról.

Chapter 05. The trouble

Perrie szemszöge

- Mi volt ez? - kérdezte Leigh.
- Valamit nagyon eltitkol, és idegesít! - hadartam, majd beültem Jade kocsijába. - Szia Baba!
- Sziasztok lányok. Na akkor az van, hogy ugye nem tudjuk, hogy hová menjünk.. nem messze van innen egy nagyon jó hely, viszont nem tudom a nevét. - röhögött barátnőnk.
- Az oké. Pezz? - nézett rám Leigh, de én bambultam kifelé az ablakon, mert láttam, hogy Zayn a ház előtt áll. És mérges volt.
- Pezz! - szólított fel Jesy is.
- Hogy mi, mit mondtatok? - tértem magamhoz.
- Na jó, így nem jössz velünk sehova. Mi a baj? - kérdezte tőlem Jade.
- Csak Zayn! De nem fogok emiatt itthon maradni, mehetünk! - mondtam és bekapcsoltam a biztonsági övet.
Az út szokatlanul csendesen telt, csak Leigh és Jesy suttogtak mögöttünk. Megérkeztünk arra a bizonyos jó helyre, de egyáltalán nem tűnt bíztatónak.
- Ez nem jó ötlet.. - kezdtem félni, amint megláttam a koszos utcát, a bandába verődött srácokat és az utcasarkon azokat a bizonyos lányokat... Zayn beparáztatott.
- Jade ez nem biztonságos. - erősítette meg elképzelésemet Jesy is.
- Jajj, lányok ne legyetek már ilyenek. Jót bulizunk, ügye Leigh?! - nézett barátnőnkre Jade.
- Nem. Innen el kell mennünk.. - mondta ő is, majd nagyot nyelt.
- Azt már nem. Kiszállunk, és kész. - erősködött Jade, majd kitoloncolt minket a kocsiból.
Nem volt messze a bejárat, azon a 4 méteren mégis vagy 7 ember füttyögött meg minket.
- Ki mutatta ezt a helyet? - kérdeztem, miközben haladtunk.
- Hazza. - mosolygott, majd a sor elejére sietett, és V.I.P. tagként léphettünk be a szórakozóhelyre.
Mi 3-an csak egymásra néztünk, és észrevettem, hogy Leigh és Jesy szemében is félelem tükröződik.
- Nem lesz jó vége... - súgta oda Leigh, mire én egyetértően bólogattam.
A klubban valóban jó zene szólt, viszont olyan emberek voltak, hogy felállt a szőr a hátamon.
- Mingyárt jövök! - szólt oda nekünk Jade, és már el is tűnt a szemünk elől.
Mi a többiekkel elindultunk a parkett felé, és a ritmusra mozogtunk. Táncoltunk már vagy egy fél órája, és Jade még sehol..
- Megnézem a mosdóba. Pezz tiéd a bárpult, Jesy te nézz körül fennt. - adta ki a parancsot Leigh, és már indultunk is a dolgunkra.
Elindultam hát a nekem kijelölt hely felé, körülnézni, de sehol nem láttam barátnőnket.
- Szabad egy italt? - kérdezte tőlem, kedvesen mosolyogva és jóképű srác.
- Ööö mi, én? Persze... - egyeztem bele.
- Két Tequila-t. - szólt oda a csaposnak, aki máris indult, elkészíteni.
- És hogy-hogy egy ilyen csinos hölgy egyedül mulat? - kérdezte kedvesen.
- A barátnőimmel jöttem, és épp az egyiküket kerestem. Jade a neve, nem ismered?
- Jade? Dehogynem! Világi forma, én az előbb a hátső bejáratnál láttam, pont ott. - mutatott egy pontra, és én gyorsan oda fordultam.
- Akkor én megyek, megnézem.. - indultam volna.
- Az ital! Egészségünkre. - kacsintott, majd legurítottuk a piát.
- Köszi a meghívást, most megyek. Szia. - köszöntem el kedvesen.
A hátsó kijárat felé vettem az irányt, de sehol nem láttam Jadet. Gondoltam kimehetett levegőzni, ezért én is lenyomtam a kilincset, és egy sikátorba értem.
- Jade. Jade. Jadee. - kiáltottam egyre hangosabban. Féltem.
Elkezdtem szédülni, majd a földre rogytam. A látásom is fokozatosan homályosodott, végül eszméletemet vesztettem.

 ***

Zayn szemszöge

Fél 1 felé járhatott, amikor a ház előtt fékezett egy autó. Gondoltam, hogy Pezz lesz az, ezért az ajtóhoz indultam. Őrült dörömbölés, majd nyitottam is. 

- Hol van Perrie? - kérdeztem aggódva, mikor megláttam a barátnőit. 

- Azt reméltük, hogy te tudod! - mondta Leigh. 

Jade berohant a nappaliba, és bőgni kezdett.. 

- Az én hibám, ha nem viszem olyan helyre, ez nem történik meg!! 

- Nem tudhattad! - nyugtatta őt Jesy. 

- Valaki elmondaná, hogy mi történt?? - kiabáltam idegességemben. 

- Jade eltűnt, elmentünk megkeresni, majd Pezzt már nem találtuk. - hadarta
Jade.
- Hogy mi történt?! -nyitottam tágra szemeimet.
- Zayn ha tudsz valamit, kivele.. - utasított Leigh.
- Lányok értsétek meg, hogy nem lehet. Nem akarlak titeket is bele keverni..
- De Zayn, legalább annyit, hogy tudod, hogy hol van Perrie? - nézett rám Jasy.
- Azt hiszem.. figyeljetek én most megyek telefonálni, addig egyetek, és nyugodjatok le.. - javasoltam, és felmentem abba a szobába, ahol Pezz készülődött.
Beütöttem azt a számot, amelyik a reggeli telefonhíváshoz volt köthető.

- Halo.. - szólt bele az ismerős hang.
- Hol van??
- oh, a kis, szőke barátnődre gondolsz.. hát megmondom őszintén, hogy eléggé pajkos az ágyban. Bizonyos tekintetben ez azt jelenti, hogy a barátja nem képes őt kielégíteni rendesen..- nevetett a telefonba.
Itt magamba roskadtam.. ő még szűz volt, ha ezek a mocskok megerőszakolták, azt soha nem bocsáltom meg magamnak.. 
- Jason ne játszd ezt velem.. engedd el őt.
- Zayn, régi jó barátom.. szerintem megegyeztünk, de te átvertél.. ő csak egy pótlék számunkra, az egyesség hanyagolása végett. 
- De én megmondtam, hogy kiszálltam. - vetettem ellen.
- Azt majd a főnök dönti el, hogy mikor szállsz ki.. és mivel neki a legjobbra van szüksége, úgy gondoltuk, hogy ez inspirálna téged. 
- Legyen.. -egyeztem bele- odamegyek a raktárhoz, 10 perc és ott vagyok.

Ezzel letettük a telefont, és rohantam a kocsihoz.
A lányok a fürdőbe voltak, de nem volt időm szólni nekik.. beültem a kocsiba, elforgattam a kulcsot, majd a gázpedálra tapostam.
Hamarabb értem a megbeszélt helyre, ezért várakoznom kellett.. nem sokkal később egy fekete autó csikorogva fékezett a raktárban.
- Hol van?? - kérdeztem feldúltan.
- Neked is szia.. na akkor elválalod, ugye? - kérdezte komolyan.
- Először látni akarom.. utána tárgyalhatunk.
- Szerintem te pont nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj nekünk.
- Akkor most ki van tárgyalási helyzetben?! - néztem rá, miközben a fejéhez tartottam a fegyvert.
Ekkor intett a kocsi felé, majd nyílt az ajtó.. egy lányt rángattak elő, aki alig tudott a saját lábán megállni.
- Perrie! - kiáltottam fel, amint a csávó elengedte.
Pezz be volt kábulva.. szerintem adtak neki valami szert.
- Megkaptad a ribancod, akkor végre üzleteljünk.
Óvatosan a földre fektettem szerelmemet, majd határozott mozdulattal felálltam, és lelőttem azt az embert, aki a kocsi mellett állt.
- Hé, haver ne csináld ezt.. üljünk le, beszèljük meg..
- Jason bántottátok.. bünhődnötök kell.. - mondtam, majd lőttem még egyet.
Hála a jó égnek ez a raktár elég messze van mindentől, de azért nem árthat minnél hamarabb eltűnni innen. Pezzt gyorsan az ölembe vettem, majd óvatosan beraktam a kocsiba.. remegett. Lehet, hogy nem ártana elvinni valami orvoshoz..
- Perrie beviszlek a kórházba.. nyugi, minden rendben lesz.. - mondtam neki, bár nem számítottam válaszra.
- Zayn kérlek vigyél haza.. hozzád. - mondta halkan és erőtlenül.
Olyan rossz volt így látni.. ezt én tettem vele.
A hazaút további része csöndesen telt el, a szuszogást hallgattam.. elaludt.
Leparkoltam a ház előtt, és Pezzt a karjaimba véve vittem be a házba.
Amint a lányok megláttak, egyből felugrottak, de jeleztem nekik, hogy halkan legyenek, mert alszik.. felvittem a szobába, letettem az ágyra, majd halkan becsukatam magam mögött az ajtót. Lementem a nappaliba, és elkezdtem mesélni a történetet..
- Sajnálom lányok, de fáradt vagyok.. - mindtam, mikor befejeztem a mondókámat.. persze nem mindent mondtam el- ha gondoljátok itt alhattok, hogy reggel itt legyetek neki..
-Köszönjük.. - mosolygott egyszerre a három lány, majd én is mentem aludni..

Reggel korán keltem, hogy meg tudjam csinálni a reggelit a lányoknak.. elmentem a boltba, vettem gyümölcsöt es csokit.. mikor hazaértem gyorsan megcsináltam a négy rántottát és a kávét is.
Először a három lánynak vittem be a cuccokat a vendégszobába, majd a szőkeség szobája felé vettem az irányt.. kopogtam, majd óvatosan kinyiottam az ajtót is.
Leültem az ágy szélére es csak néztem.. olyan gyönyörű és ártatlan.. belegondolni is rossz, hogy mit művelhettek vele azok a szemetek. Lassan mozgolódni kezdett, majd kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt.. -köszöntem mosolyogva.
- Mi történt velem?
- Semmire nem emlékszel?? - hogyha valóban nem emlékszik, akkor nemierőszak drogot adtak neki..ginat.
Nemlegesen rázta a fejét és megesett rajta a szívem.
- Kérlek..
-Hidd el, jobb, ha nem tudsz róla.. -mondtam neki, mire nagyot sóhajtott.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózol előttem..
- Meg akarlak óvni..
- Zayn így sincs rendben semmi, mivel nem akarod elmondani, hogy mi történt velem.. ha kis dolig lenne tudnék róla, emlékeznék.. -láttam rajta, hogy mindgyárt elbőgi magát.
- Ha tudni akarod, hát legyen.. drogot adtak neked, elraboltak, valószínüleg meg is erőszakoltak.. a szert valószínüleg az italodba csempészték bele.. én annyira sajnálom.. -mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Nem a te hibád.. figyelmeztettél, hogy ne menjek, nem hallgattam rád.. ne haragudj ezért magadra.
Közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam..
- Nem akarsz orvoshoz menni? -kérdeztem, mikor elváltak ajkaink.
- Nőgyógyászhoz.. - válaszolt szomorúan.
Megöleltük egymást, majd megvártam, míg megeszi a reggelit ès felöltözik. Lassan lementünk a többiekhez, és egyből mindenki batátnőjük nyakába ugrott.
- Én annyira sajnálom drágám.. -szabadkozott Jade.
-,Nyugi, csakis én tehetek róla.. ha nem fogadom el az italt nem lenne ez.. most viszont Zayn elvisz a nőgyógyászhoz.
Ismét megölelték egymást, majd elindultunk.

A nőgyógyász azt mondta, hogy törtènt erőszakos testi behatolás, mire Pezz sírva fakadt.
- Nyugi, minden rendben lesz.. -mondtam neki, de vigasztalhatatlan volt, nem csodálom.
- Ha szabad megjegyeznem, tehetnek feljelentést ismeretlen elkövető ellen. -mondta a doktor úr.
- Köszönjük.. -mondtam, majd kivezettem barátnőmet az orvostól.
- Pezz minden rendben?! Én megértem, ha nem akarsz beszèlgetni, de jót tenne.
- Zayn miért történt ez az egész? -nézett rám.

-Perrie értsd meg, hogy nem mondhatom el..
- Kérlek.. mindennél jobban tudni akarom.
- Figyelj, így is elég nagy galibát okoztam neked, nem akarlak mégjobban bele vonni. -mondtam.
- Így is eléggé benne vagyok!!! - kiabálta.
- Kérlek, nyugodj le!! - hajtottam fejét a vállamra.
- Zayn kérlek.. - ütögette a mellkasomat.
Inkább nem válaszoltam neki, megfogtam magam és leállítottam a kocsit a ház előtt.
Ahogy beléptünk a házba, mindenki rögtön letámadott minket, hogy mi volt..
- Szerintem inkább most ne beszéljünk róla.. -mondtam a lányoknak halkan.
- Oké, rendben, megértjük.. - válaszolt Leigh, és megölelte Perriet.
- Mi itt vagyunk neked, számíthatsz ránk! - mosolygott bíztatóan Jesy.
- Jade tudnánk beszélni? - kérdeztem.
Ő engedelmesen utánam jött a konyhába, és amikor megláttam az ijedt fejét, egyből elkezdtem beszélni.
- Nyugi, semmi komolyabb.  Csak mondani szeretném, hogy mi lenne, ha elmennétek a városba sétálni, meg kajálni. Adok pénzt, ha kell... Vigyétek föl a London Eye-ra, mert én egy kis meglepetéssel készülök neki... - mondtam, majd részletesebben megbeszéltük a dolgokat.
- Leigh, menj fel Pezzel öltözni, Jade te gyere segíts nekem4 -adta ki a parancsot Jade, majd rám kacsintott.
- Majd jövök, jó szórakozást. - egy puszit Pezz fejére, majd indultam.

Chapter 04. Do Not Go!

~ Perrie Louise Edwards ~

- Ha szeretsz, akkor miért kell ezt művelned? Direkt kínzol? –emelte fel a hangját

- Zayn.. –mondtam halkan

- Direkt csinálod. Életemben először érzek így valaki iránt, de te csak kínzol! Élvezed, mi?! Élvezed, hogy szenvedni látsz?! –tolt a falhoz, és láttam, hogy szemében könnyek gyűlnek

Nem tehetem ezt vele… De én még nem akarom…

- Zayn kérlek ne csináld ezt, nyugodj meg. –tettem a kezem az arcára

- Nem bírom, érted?! Megőrjítesz! Sajnálom. –mondta és ajkaink lassan összeértek

Életem első csókja… és olyan gyengéd, hogy azt elmondani nem tudom. De úgy, ahogy minden, egyszer ennek is vége szakadt. Zayn ellökött magától.

- Mi a baj??? –kérdeztem értetlenül

- Nem akartad, és én megtettem. Nem kellett volna. –mondta, és lehajtotta a fejét

- Zayn komolyan…

Ellépett előlem, és odasétált az egyik fiókhoz. Kivett belőle egy fegyvert..

- Zayn mit csinálsz?! –ijedtem meg

- Sajnálom. –mondta és a fejéhez szorította a fegyver csövét

- Könyörgöm ne csináld ezt! –kiabáltam neki- Zayn könyörgöm, kérlek! Szeretlek, ne csináld ezt! –mondtam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp kifolyik a szememből. Sírtam.

Zayn elejtette a pisztolyt és felém haladt. Sírok. Nem hiszem el!!

- Te sírsz? –kérdezte könnyes szemmel

- Miért kellett ez?? –kérdeztem, miközben egyre több könny tört elő a szememből

- Nem tudom. Hülye vagyok. –csókolt meg újra

Mikor elváltak ajkaink látszott rajta, hogy ő sem ért semmit, csak úgy nem, mint én.

- Te miattam sírsz? –kérdezte kicsit mosolyogva

- Szerinted?! Előttem akartad megölni magad, ráadásul miattam.  –szipogtam

- Ezt sikerült kiváltanom belőled. 14 év után most először sírsz. –mondta és mosolyra húzta a száját

- Én szeretlek. –mondtam és megöleltem

Nem mondhatom ezt neki. Hisz nem vagyok biztos az érzéseimben. Csak ezért mondtam, mert meg akarta ölni magát, és túl értékes számomra ahhoz, hogy elveszítsem. De nem ennyire.

Felvettem a kabátom, és kisiettem az ajtón. Gyorsan szaladtam, nehogy utolérjen. Hívott.. többször is,  de nem vettem fel a telefont. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak mentem, amerre éppen a lábam vitt. Kiszellőztettem a fejem, és arra jutottam, hogy ennyi idő alatt nem lehet szerelmes valaki.. még Zayn sem.  Fél háromkor értem haza, és iszonyatos piaszag volt a lakásban.

- Pezz. Pezzy te vagy az??? –jött felém Zayn, akit alig ismertem fel

- Jesszusom, te mennyit ittál?! –toltam el magamtól

- Miattad volt. Elmentél. Azt hittem, hogy itt hagysz! –mondta és próbált megölelni, de kitértem előle

- Zayn nem csinálhatjuk ezt! Én holnap beszélek Leigh-el, és átköltözöm hozzá. Vagy Jade-hez. Nem maradhatunk ketten ebben a lakásban. Nem lehet. –ráztam nemlegesen a fejem

- Hisz azt mondtad, hogy szeretsz. –nézett értetlenül a nagy barna szemeivel

- Te is azt mondtad.. de ez lehetetlen. Ennyi idő alatt nem lehet szerelmes valaki. –mondtam és lesütöttem a szemem

- Könyörgöm.. –halkult a hangja, s könnyezni kezdett

- Jó éjt Zayn.

- Nem teheted ezt! –kiabált teli torokból, vagy 10 percen át, míg végül megelégeltem

Rossz volt ezt hallgatni, hogy ez mind az én hibám.

- Kérlek állj le! –mondtam neki

- Szeretlek. Érted?!?!

Nem tehettem mást. Megcsókoltam.

- Menjünk aludni, oké?! –kérdeztem tőle

Ő csak bólintott, és felmentünk a szobájába. Nem akartam még egy balhét, ezért mellé feküdtem. Eléggé kellemes érzés volt, ahogy átkarol és magához húz. Így aludtunk el…

 ***

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Kinyomtam Jade-et, majd visszahívom, ha felébredtem. Magam mellé néztem, és Zayn sehol nem volt. Lassan kikeltem az ágyból, majd lebaktattam a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol Zayn várt.

- Öm… Jó reggelt. –köszöntem

- Jó reggelt. –mondta ő is és közelebb jött, megcsókolt

- Bocs, beszélnem kell a lányokkal. –mondtam, és előkutattam a laptopomat. Gyorsan megnyitottam a fecebook-ot, és 3 üzenetem volt. Jade, Leigh és Jesy.

„Szívem!

Hallottam, hogy tegnap összekaptatok Leigh-el, remélem, hogy semmi gond. J Aggódom miattad, ugyanis tegnap egy szót sem szóltál, és Leigh nem hajlandó rólad beszélni. Majd írj, ha leszel. Jadeex.x”

„Pezz…

Nagyon sajnálom a tegnapit, remélem, hogy nem haragszol. Hülye voltam, bevallom. Remélem, hogy minden rendben, és már izgulok miattad! Amint vagy, légy szíves egyből írj! <3 Leigh:$”

Halihó Csajos.

Már nagyon várom a mai partit. Hallottam, hogy összevesztél Leigh-el, nagyon remélem, hogy hamar kibékültök! Remélem élsz még, mert tegnap is alig voltál itt. xd Na mind1 nyolcra érted megy Jade, és együtt mentek a partira! Puszillak, majd írj: Jess.:]

Én visszaírtam a lányoknak, hogy majd sürgősen beszélnünk kell, és hogy minden oké, még élek. Leigh és én kibékültünk, és felvilágosítottam barátnőimet arról, hogy tegnap nem volt időm vásárolgatni, ennek fejében nemsokára átjön Leigh hogy adjon valami jó ruhát. 

Az internetezés rejtelmeiből Zayn keze zökkentett ki, amikor épp a combomat simogatta.

- Már bocs, de mit csinálsz?! –vettem le a kezét a combomról, amit úgy fogtam meg, mint egy koszos zoknit

- Mi nem együtt vagyunk? –kérdezte mosolyogva

- Attól még, hogy tegnap nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, és veled aludtam, nem jelenti azt, hogy máris egy párt alkotunk.

- Akkor miért nem akartad, hogy hülyeséget csináljak?!

- Mert ahhoz túl fontos vagy nekem Zayn.. De nem annyira, hogy máris együtt legyünk.  –mondtam, és megöleltem

- Akkor ennyi? Csak barátok vagyunk?? –kérdezte lehajtott fejjel

- Egyenlőre. Nem azt mondom, hogy azok is maradunk. Mert valóban szeretlek, de egy kis időre van szükségem.  –mondtam neki, és egy puszit adtam a szájára

- Én akkor is szeretlek. –mondta és megölelt

Ekkor csöngettek.

- Leigh lesz az. –mondtam boldogan, és rohanni kezdtem

Megöleltük egymást, majd bemutattam Leigh-nek Zayn-t.

- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott barátnőm

- Aha… - mondta Zayn és egy üveg bor társaságában felballagott a szobájába

- Neki mi baja van???? –kérdezte Lele

- Chaj….. csak annyi, hogy megmondtam neki, hogy nem akarok többet barátságnál.

- Jól van Kincs. Hoztam neked jó pár ruhát, szóval menjünk fel a szobádba, és próbáld fel őket. –örvendezett barátnőm

Öntöttem két pohár Pina Colada-t, és felindultunk a szobámba.

- Figyelj…. meg szeretném kérdezni, hogy nem lakhatnék-e nálatok… csak ideiglenesen… - tettem fel a kérdést

- Mi, nem!!!!!  Nem fogod itt hagyni életed szerelmét

- Nem a szerelmem. –mondtam idegesen, míg próbáltam magamat betuszkolni az első ruhába

- Nem tudom, hogy miért nem vallod be magadnak. –állt meg Leigh a tükör előtt, és oldalra fordította a fejét

- Szeretem. Oké, de ez még korai. Ennyi… - mondtam és kiválasztottam a megfelelő ruhát

Egy fekete mini ruha volt… extra mini. Egy hatalmas masni volt a melle alatt, és jó feszes kis gönc.

- Ez lesz az. –lóbáltam meg Leigh szeme előtt a ruhát

- Nem hiszem, hogy ebben kellene eljönnöd. –húzta el a száját

- Miért?! Mi bajom lesz?? –kérdeztem felvon szemöldökkel, majd felpróbáltam a 8 centis magassarkút is.

- Zayn! Halihó, majdnem együtt vagytok. –ütött a fejemre, amin én nevetni kezdtem

- Egyenlőre nem… független vagyok, és ezt kiélvezem. –kacsintottam, majd a tükör elé álltam

- Csodás vagy drágám, de akkor is… - mondta és megölelt- egyébként mi volt tegnap Zayn-el?

- Beszélgettünk… mindent elmondtam neki, azonban úgy gondolom, hogy ő nem mondott el mindent az életéről. És sírtam… - mosolyodtam el  egy kicsit

- Hogy mi a franc?!?! Mindent???? SÍRTÁL????? –tette fel egymás után a kérdéseket

- Igen, mindent. Most már ismer, tudja, hogy milyen vagyok. És igen, sírtam.

- Miért?? Mi történt? –barátnőm hangjában aggodalom hallatszott

- Fegyvert fogott a fejéhez. –halkult el a hangom, és visszagondoltam a tegnapi napra

Barátnőm értetlenül nézett.

- Mondtam, hogy valami nem stimmel vele. –vontam meg a vállam, és magamra kaptam az itthoni ruhámat

- És mi van, ha egy sorozatgyilkos??? –nézett kikerekedett szemmel Leigh

- Ne aggódj. –nyugtattam meg, de én magam sem voltam a legnyugodtabb állapotomban

Mit keresett nála fegyver? És miért a konyha fiókban tartja? Miért csak annyit mondott az életéről? Gondolkodásomból Leigh zökkentett ki.

- Gyilkos pasi 9 óránál. –mondta és Zayn felé biccentett a fejével.

- Ma mentek valahova? –kérdezte mosolyogva.

- Igen. Buliba. – válaszoltam, mivel Leigh nem tudott megszólalni.

- Oké, és… - kezdte de csörgött a telefonja.

- Nem stimmel valami.. nagyon nem. –vakarta meg a képzeletbeli szakállát barátnőm.

Zayn 10 perc múlva visszajött. Vagyis..

- Mikor mentek? –kérdezte kissé feldúltan.

- Nyolcra jön értünk Jade. – válaszoltam .

- Addigra vissza érek. –mosolygott kissé, majd kirobbant az ajtón

- Oké, én félek. –mondtam Leigh-nek.

- Nem hiszem, hogy egy angyal ez a Zayn. Azt mondta, hogy félig pakisztáni?? –kérdezte, mire aprót bólintottam- Akkor lehet, hogy terrorista.

- Te hülye vagy! –röhögtem el magam

Oké, lehet, hogy nem az, akinek mondja magát, és bankrabló, vagy nem tudom, de terrorista biztos nem.

- Nem megyünk fel készülődni? –terelt témát barátnőm

- Ilyenkor?? Még csak 11 van. Jade pedig csak nyolcra jön. –nevettem.

- Na akkor. Mesélj, mi volt tegnap… mármint történt valami konkrét?? Csak ezért, mert ha terrorista és lefeküdtetek, akkor téged is bánthatnak, mert kapcsolatban állsz vele. –mondta komolyan Leigh.

- Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznunk. Kérsz valamit enni? – kérdeztem de nem válaszolt

Leültünk egy kicsit tévézni, majd olyan 4 óra körül Zayn feldúlt állapotban érkezett meg. Leigh aludt.

- Helo. –köszöntem halkan.

- Szia Pezz. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én óvatosan felálltam, és kimentem a konyhába.

- Na mondd. –mosolyogtam rá.

- Ne menj ma el.

- Hogy mi, miért? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel

- Nem mondhatom el. Nem lehet. De könyörgöm, a te érdekedben, hogy ne menj el. –könyörgött, és kezdtem megijedni

- Zayn mondd már el, hogy mi a francba keveredtél bele! –üvöltöttem, de szerencsére Leigh nem kelt fel

- Nem lehet. Így is elég nagy kárt okoztam. Akkor elmegyek veletek.

- Dehogy jössz! Elég nagy vagyok, tudok magamra vigyázni!

- Kérlek. A te érdekedben. Nem rosszat akarok, hidd el. –húzott magához, én azonban eltoltam .

- Zayn. Nem, és kész! Elmegyek, akármit csinálsz, akkor is. És ha megbocsájtasz, most megyek készülődni. –mondtam és felrohantam a szobámba

Na akkor azért is kihívóan fogok elmenni arra a retkes bulira. A hajamat besütöttem, és erősen sminkeltem ki magam. Mikor a fürdős tennivalóimmal végeztem, bementem a szobába, hogy felvegyem a ruhát. Éppen vettem volna fel, amikor Zayn benyitott, és nagy, gyors léptekkel haladt felém. Jesszusom, mit akar ez??

- Ne menj, kérlek. –mondta, és szorosan a falhoz nyomott, nem hagyva helyett a testeink között.

- Zayn nem zavar, hogy egy szál semmiben vagyok? –húztam fel a szemöldököm, és magamra mutattam- Mert engem kicseszettül zavar, hogy itt állok fehérneműben, te pedig a falhoz nyomva beszélsz hozzám. Nem beszélve arról, hogy a farkad érzékelte ezt a helyzetet. –mondtam és csodálkoztam, hogy nem pirultam el.

- Oooo. Én sajnálom. –dadogott – de könyörgöm.. legalább ne így menj el.

- Hogy így? –néztem rá értetlenül.

- Nézz magadra! Gyönyörű vagy, és kihívó. –mondta és meg akart ölelni.

- Hahó. Izé, bocsi a zavarásért, csak szólni akartam, hogy kezdj el készülődni. Mondjuk 15 perc még belefér, szóval nem zavarok tovább. –mondta mosolyogva Leigh.

- Még mindig félmeztelen vagyok. –mondtam és kitértem Zayn karjai közül, majd megragadtam a ruhát, és gyorsan felkaptam- Felhúzod?! –néztem Zayn-re segítségkérőn.

- Persze. –mondta és óvatosan felhúzta a ruhám cipzárját úgy, hogy simította keze a hátamat.

- Kösz. –mondtam, és egy újabb réteg szájfényt kentem ajkaimra

- Akkor elmész? –kérdezte sóhajtva.

- Ez van, sajnálom. –vontam meg a vállam, majd megöleltem .

- Feladom. –mondta és szemében szomorúságot vettem észre

- Éljen. –mondtam és kisétáltam az ajtón.

Megvártam, míg Leigh és készen lett, és közben az figyeltem, ahogy Zayn minden egyes mozdulatomat sólyom szemekkel figyeli.

- Oké, itt van Jade. –kiáltottam és Leigh azonnal megjelent.

- Gyönyörű vagy. –mondta és elindultunk.

- Szia Zayn. –mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót.

Chapter 03. Zayn

~ Perrie Louise Edwards ~

- Pezz kelj fel! –ugrott rám Jade

- Mi, ki halt meg?! –ugrottam ki az ágyból, ezzel a földre késztetve barátnőmet

- Te jó isten, nem akarsz elmenni karatézni? –röhögött, miközben próbált felállni a földről

- Többiek? –kérdeztem, miközben segítettem neki feltápászkodni

- Lenn vannak. Csinálják a reggelit, és a turmixod. –mosolygott

Lebaktattunk a lépcsőn, és jó illatok csapták meg az orrunkat.

- Nocsak. Jó reggelt lányok. –mosolygott Deborah majd eltűnt a nappaliban

- Mikor keltetek? –kérdeztem, mikor leültem a pulthoz

- Olyan fél öt körül. –kuncogtak

- Itt a turmixod Tündérke. –mondta Jess, majd egy poharat nyomott az arcom elé- Igyá’!

- Hm… eléggé furcsa szaga van. –fintorodtam el- Mi van benne?

- Hát… amit éppen találtunk. –röhögte el magát Leigh

- Lányok én inkább ezt most nem iszom meg. –mondtam, és odébb toltam a poharat

- Mikor indulunk? –kérdezte Jess, miközben a rántottával ügyetlenkedett

- Később, mint szoktatok. Kocsival megyünk. –mosolygott jómódú barátnőnk

- Na én felmegyek, felöltözök, meg ilyenek. –mondtam és elindultam felfelé

Megmostam az arcom és fogam. A hajamat a fejem tetejére fogtam, ma egy kicsit erősebben sminkeltem ki magam és egy egyszerű összeállítást kaptam magamra. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Úgy gondoltam, hogy még van időm megnézni az üzeneteimet, és beléptem a facebook oldalamra. 7 értesítés, 2 ismerősnek jelölés: Az egyik Zayn, a másik Harry. Harry? Gondolom Jade Harry-je. Lezártam a laptopom, és elindultam a táskámmal a konyhába.

- Én készen vagyok álltam meg a küszöbnél.

- De gyönyörű vagy! –mosolygott Leigh

- Köszönöm. Egyébként Jade bejelölt a pasid. –kuncogtam

- Harry nem a pasim, oké?! Csak barátok vagyunk… - mondta bizonytalanul

- Oké, oké…

- Te nem eszel? –kérdezte Jess és elém tolt egy félig odaégett rántottát

- Kösz, kihagyom. –húztam fel az orrom

- Csajok indulás! –mondta Jade, megfogta a kocsi kulcsot, és elindult az ajtó felé

Pechemre pont összefutottunk a szomszéddal.

- Jó reggelt lányok! –köszönt Zayn

- Jó reggelt. –mondtam illedelmesen, majd beültem a kocsiba

- Ne vigyelek el én? –kérdezte, és az ajtónak támaszkodott

- Kösz, nem kell.. Jade elvisz minket. –erőltettem magamra egy mosolyt

Oké kedvelem ezt a Zayn figurát, de nem kellene ennyire rám akaszkodnia.

- Vidd el te! –mondta Jess és kinyitotta nekem az ajtót

- Remek! –csapta össze tenyerét Zayn

Én csak eltátogtam egy ’Dögölj Meg’-et barátnőmnek, majd becsaptam magam után az ajtót. Elindultunk Zayn verdája felé, majd beszálltunk.

- És hogy aludtál? –kérdezte, miközben elforgatta a kulcsot az indítóban

- Fekve.

- Mi bajod van velem? Azt veszem észre, hogy nem nyílsz felém… - mondta kicsit félve

- Zayn. Semmi bajom nincs veled, csak kicsit túlzásnak tarom a nyomulásod. Oké értem, hogy egy darab senkid sincs a környéken, és velem végre megismerkedtél, de Zayn próbálj más barátokat is szerezni. –mondtam neki a véleményem

- Hát oké.. –mondta, majd nagy csönd lett

- Persze nem azt mondtam, hogy ne szólj hozzám. –nevettem kínosan

- Hm… tudod én azt hittem, hogy neked… szóval bejövök neked.

- Zayn. Csak barátok, oké?!

- Megérkeztünk. –mondta válasz helyett

- Most haragszol? –szálltam ki a kocsiból

- Legyen jó napod, majd kettőkor. –ölelt meg, majd visszaszállt a kocsiba.

Én ott álltam, és nem értettem semmit. Neki most mi baja van? Az, hogy nincsenek komolyabb terveim vele? Na hát jó fej, mondhatom. A gondolkodásomból a becsöngő zökkentett ki.  

***

- Na mit beszéltél a szomszéddal?? –kérdezte Leigh, miközben hazafelé tartottunk.

- Megsértődött… azért, mert nem táplálok iránta szenvedélyesebb érzelmeket, mint szimpla barátság. –mondtam unottan

- Pezz… Neked is tetszik, csak nem mered magadnak bevallani. –mondta kedvesen barátnőm, amit én egyáltalán nem díjaztam

- Dehogy tetszik! –tiltakoztam

- Akkor a kis veszekedésetek után miért voltál úgy lehangolva?! Miért nem szóltál egy szót se egész nap?! Miért nem szóltál vissza Barbie-nak, amikor beszólt?! Mert elterelte Zayn a gondolataidat. Kiscicám, te szerelmes vagy. Életedben először, és nem baj, hogy nem mered magadnak bevallani. –mondta együtt érzőn barátnőm

- Tudod Leigh te bolond vagy. Egyáltalán nem vagyok szerelmes, még csak nem is tetszik az a nagyképű majom. Mentem, majd hívlak. –hagytam ott barátnőmet, és érzelmektől fűtve szinte rohantam haza, majd beleütköztem valakibe…

- Basszus, figyelni luxus?! –keltem fel a földről

- Én annyira sajnálom. –hallottam meg az ismerős hangot

- Neked mindenhol ott kell lenned?! –mondtam idegesen, és tovább siettem, de utánam rohant

- Hé, Perrie mi a baj? –kérdezte és visszarántott

- Nem mindegy neked?! Te menj csak vissza a jó kis házadba, legyél egyedül, és ne érdekeljenek az én érzéseim, oké?! Kurvára azt hiszed, hogy egy nap alatt megismertél, de nagyon tévedsz! Nem tudod, hogy miért rühellem anyámat, hogy apám elhagyott, hogy félek a sötétben. Nem tudsz rólam te semmit. Szóval kérlek hagyj békén! –mondtam idegességemben

Ő persze erre a kirohanásomra teljesen ledöbbent, majd magához húzott.

- Perrie kérlek nyugodj meg…

- Ne Perrie-z itt nekem… rühellem, ha valaki Perrie-nek szólít. Látod, ezt sem tudtad! Pezz, oké?! –emeltem fel még jobban a hangomat.

- Pezz… - mondta, és szorosan magához húzott

Furcsa… mintha elhalt volna a külvilág, pár perc alatt a szívem ismét egyenletesen vert. Nem féltem, biztonságban voltam.  Kiszabadultam karjai közül, majd a szemébe néztem.

- Bocsánat. –hajtottam le a fejem

- Hogy-hogy nem sírsz? –kérdezte ámulattal

- Egyszerűen nem tudok. – halkult el a hangom, és most én öleltem meg

- Pezz kérlek ne csináld ezt! –mondta és eltolt magától

Én nem értettem. Úgy, mint mostanság semmit sem. Mit ne csináljak?

- Ne kérlek. Azt mondtad, hogy nem akarsz semmit, erre meg most teljesen összezavartál. Mond, mit érzel? –kérdezte, és a szemembe nézett

- Nem tudom. –mondtam halkan, lehajtott fejjel

- Mi az, hogy nem tudod?!

- Csak az, hogy nem tudom. Sajnálom. –mondtam

- Te ezt direkt csinálod??? –kérdezte egy nagy sóhaj kíséretében

- Nekem mennem kell. –tértem el a tárgytól

- Pezz. Kérlek. –fogta meg a kezemet, de én egyből ki is rántottam

- Szia Zayn. –mondtam és tovább siettem a házunk felé

Még mielőtt odaértem volna, összefutottam anyámmal, nem köszöntem neki.

- Köszönni nem kell? Nem elég, hogy én tartalak el, de még a kellő tiszteletet sem tudod megadni nekem, te kis csitri?! –üvöltött velem, mire én felé fordultam

- Gyűlöllek. Nem akarok veled élni. Most már tudom, hogy apa miért hagyott itt minket. Nem vagy az anyám. Az én szememben te egy senki vagy! –keltem ki magamból én is, eléggé ahhoz, hogy ezt a képébe vágjam

Megütött. Egy pofon. És neki is egy.

- Míg nem vagyok otthon pakold össze a cuccaidat, és mire haza érek nem akarlak otthon megtalálni. –mondta és sarkon fordult

Én összeestem a nedves fűbe, majd Zayn hangját hallottam.

- Pezz. Pezz. Ne csináld ezt! –mondta, és próbált felkelteni. Sikerült.

- Zayn? Mit.. mit csinálsz itt? –kérdeztem, mikor láttam, hogy a mi házunkban vagyunk

Ő csak megölelt.

- Miért segítesz? Miért vagy itt? –értetlenkedtem

- Mert fontos vagy nekem. És féltelek.

Én szótlanul felálltam, és azt a csupán 3 bőröndnyi holmimat gyorsan összedobtam. Akkor Zayn dugta be a fejét az ajtón.

- Még mindig itt vagy? –kérdeztem higgadtan

- Mit csinálsz? –kérdezte

- Pakolok.. elköltözöm innen. Basszus! –mondtam, mikor nem sikerült becsuknom a bőröndömet

- Ha idegeskedsz, nem is fog menni. Segítek! – mondta, és lassan összehúzta a táskát

- Beszélnem kell Leigh-el. De nem lehet.. összevesztünk. –gondolkodtam kicsit hangosan

- És kihez mész? –tette fel Zayn azt a kérdést, amire számítottam

- Fogalmam sincs. –hajtottam le a fejem, és sírhatnékom volt, csakhogy nem tudtam- Zayn én olyan hülye vagyok!

- Hé… nem vagy az! És nyugodtan gyere hozzám. Elég nagy az a ház mindkettőnknek. –mosolygott

- Az elég hülyén jönne ki.

- Azért, mert intenzív érzelmeket táplálok irántad?! Ne aggódj, külön szobában leszünk. És két fürdő van.

Hogy mi?! Intenzív érzelmeket táplál irántam??? Akkor most bevallotta, hogy szeret??  Ó jaj… közeledik felém.. Most mit csináljak?? Jesszusom, már nagyon közel van. Majdnem megcsókolt, de nem. Lehajtottam a fejemet a mellkasára.

- Zayn nem lehet. –ennyit mondtam nagyon halkan

Ő átölelt. Szeret. És ezt érzem is. Én is valahol legbelül érzem, hogy többet érzek iránta, mint kellene, de nem lehet. Alig ismerjük egymást, és nem akarok az a lány lenni, akit minden jött-ment megkap.  Felállt. Elindult kifelé az ajtón. Legszívesebben kiabáltam volna, hogy ’ Ne tedd, én is nagyon szeretlek, könyörgöm ne hagyj itt!’ de nem… egy hang sem jött ki a torkomon.

- Gyere, menjünk. –mondta, és megfogott két bőröndöt

Én rá néztem, és óriási kő esett le a szívemről. Nem hallottátok?! Felálltam a földről, én is megragadtam két bőröndöt, majd még egyszer körbenéztem abban a szobában, ahol életem legsötétebb dolgai történtek. Bezártam az ajtót, és ezzel bezártam életem talán egyik legrosszabb, legsötétebb szakaszát. Pont mentünk ki a bejárati ajtón, és mit ad Isten? Összefutottunk anyámmal, aki egy rosszalló pillantást vetett Zayn felé.

- Úgy látom találtál magadnak egy kurvát. Biztos vagyok benne, hogy jól végzi majd a dolgát.

Zayn ismét lefagyott. Aztán éppen szólalt volna meg, amikor arrébb húztam, hogy maradjon csöndbe, ne foglalkozzon vele.

Beértünk Zayn házába, és bevezetett a szobámba.

- Na akkor tedd ide a bőröndjeidet, érezd otthon magad. –mondta kedvesen

- Én lezuhanyozok… - mondtam és fejemmel az ajtó felé biccentettem, jelezvén, hogy hagyja el a szobát

Gyorsan lezuhanyoztam és lementem Zayn-hez a nappaliba. Néztük a tévét, majd kiment a konyhába és töltött magának egy pohár Wishkey-t.

- Te kérsz? –kérdezte

- Káros az egészségre. –mondtam

Ő fogta a poharát és leült mellém a kanapéra.

- Beszélhetnénk? –kérdezte és kikapcsolta a televíziót

- Persze.. –mondtam és testemmel felé fordultam

- Szóval meg akarlak ismerni. Azt már tudom, vagyis sejtem hogy anyudat miért nem kedveled, de mindenről tudni akarok. –mondta, és ezzel szíven talált

- Nem hiszem, hogy érdekelne téged az én életem. –mondtam kicsit szerényen

- De nagyon is. Kérlek… - mondta, mire én beleegyeztem 

- Szóval. Hol kezdjem.. 4 éves voltam, mikor apám elhagyott minket, akkor azt mondta hogy nem az én hibán, és ezen sokat gondolkodtam, hogy akkor kié lehet, míg végül nagyobb koromban rájöttem, hogy anyámé. Apa azt is mondta, hogy majd meg fog keresni, de azóta sem tudok róla semmit.  Emiatt nagyon sokat sírtam kiskoromban, és 6 éves korom óta már nem sírok. Nem tudok… Anya állandóan vert engem, ez azt hiszem 14 éves korom körül állt le, amikor először visszaütöttem neki. Cselédként kezel engem a kezdetek óta, mindenbe beleköt. Egyedül a tánc és a barátnőim tartottak életben, ugyanis – itt elcsuklott a hangom - többször öngyilkos akartam lenni.  8 éves korom óta táncolok, azzal ki tudom fejezni az érzelmeimet. Zárkózott és visszahúzódó vagyok általában, de elég sűrűn vannak ilyen ’ kikelek magamból ’ rohamaim. Még soha nem volt barátom, nem voltam szerelmes. Azt hiszem….

Zayn 2 percig csendben volt, gondolom, hogy felfogja a történteket. De utána sem szólt semmit, csak megölelt. Mikor eltávolodtunk végre megszólalt.

- Örülök, hogy mindent elmondtál. Nagyon sokat jelent ez nekem, és így már minden világos számomra. De nagyon kérlek, ne akard magad megölni többet! – hangsúlyozta

- Köszönök mindent. –mondtam és egy puszit nyomtam a borostás arcára.

- Akkor már tartsunk ilyen ’ mindent kiadok magamból napot ’- nevetett

- Várj egy pillanatot! Te már mindent tudsz rólam, de én nem ismerlek. –mondtam, ezzel arra ösztönözve őt, hogy meséljen magáról

- Nekem csodás gyermekkorom volt. A szüleim imádom és a testvéreimet is. Van egy húgom meg egy nővérem. Mindent megtennék értük.. Amolyan szerencsepróbálásként költöztem ide, Londonba, és örülök neki.. –itt elmosolyodott- Örülök, mert megismerkedtem egy csodálatos lánnyal, akiért úgy érzem már most, hogy akár ölni is tudnék… Pedig csak tegnap ismertem meg.

- Zayn… én is sze… szeretlek. –ekkor felcsillant a szeme- de nem lehet. Értsd meg, hogy nem. Nekem is nehéz, de idővel jobb lesz. –hajtottam le a fejem

Chapter 02. Pyjama Party

~ Perrie Louise Edwards ~

- Na csajok, minden meg van? –kérdezte Leigh és levágódott mellénk az ágyra

- Mi csinálunk most? –kérdeztem

- Én arra gondoltam… - kezdte Leigh

- Csajoook! Szomszéd a láthatáron. –kiáltott Jess, az ablakból, mire mind a hárman mellé tódultunk

- Te tudtál róla? –kérdeztem Leigh felé fordulva

- Azt sem tudtam, hogy a 16 macskát birtokló Mrs. Eews elköltözött.

- Látsz valamit Jesy? –kérdeztem barátnőmet, mert én konkrétan semmit nem láttam

Ekkor megcsörrent Jade telefonja, de kinyomta.  

- Harry volt. –válaszolta, mert kérdően néztünk rá

- Te hülye vagy?!

- Most veletek vagyok. –mosolygott- és egyébként milyen az új szomszéd? –kíváncsiskodott

- Nem tudom, hogy miért téged érdekel… - röhögtem

- Amúgy ja.  Pezz és Leigh háza között van az új lakó. –röhögött Jesy

- Menjünk, süssünk valamit az újaknak. –kuncogott Jade

- Jó ötlet.. anyuék úgy sincsenek itthon. –mondta Leigh és elindult lefelé

- Na jó, mit süssünk? –kérdeztem

- Öööö.. szerintem valami egyszerűt. Mondjuk epres túrótortát?

- Oké… akkor kell néhány tojás… - mondta Jade, mire én nekidobtam vagy két tojást

- Lányok ez nem vicces. –röhögött

- Itt a liszt is! –szórta ránk a lisztet Leigh

Ebből végül egy nagy kaja csata lett.. minden lisztes, cukros és tojásos volt.

- Mit műveltek, jómadarak? –lépett be Leigh anyukája, és elkezdett röhögni

- Mi… sütünk??? –nézett rá Jade boci szemekkel

- Na jó… Takarítsatok fel, aztán Leigh köszöntsd a szomszédod.

- Anya! Éppen ezért sütünk.. vagyis feltakarítunk, és utána sütünk. –röhögött barátnőnk

- Rendben.. de nekem ezt még nézni is rossz, szóval felmegyek. –röhögött Deborah, majd eltűnt az emeleten

- Olyan jó neked, hogy ilyen anyukád van. –mondtam és elkezdtem takarítani

- Olyan jó, hogy a szüleiddel együtt lehettek. –húzta el a száját Jade is

- Olyan jó, hogy ilyen szép vagy. –mosolygott Jess és elkezdtünk röhögni

- Te nem vagy normális. –röhögött Leigh, és vállba boxolta Jesy-t

- Na jó, szavazzunk. Ki a legszebb közülünk? –kiáltott Jade

- Takarítani kéne. –röhögtem, a rendetlenségre mutatva

- Azt közben is lehet. –kacsintott Jess

- Na jó, kezdem én… Szerintem Pezz a legszebb.. És ő lennék ha lehetne ilyet csinálni. - mosolygott Anne

- Szerintem is Perrie a legszebb.. És én pedig Leigh lennék, mert jól kijön a családjával. –mosolygott Jade is

- Perrie a legszebb, ez egyértelmű! Én pedig Jede lennék… Olyan szerencsés, hogy mindene megvan. –mondta Jesy is, most rajtam a sor

- Szerintem mindnyájan szépek vagyunk. De egyébként is… nem a külső számít, hanem hogy mi van belül, és ebben ti édeseim mindenkit vertek… Kiálltatok mellettem az évek során, és ez mindennél többet jelent számomra. Nélkületek már nem lennék! Én nem lennék senki helyében, mert szerintem mindenki okkal született oda, ahova. Lehet, hogy Leigh kijön a családjával, Jade mindent megkap és Jess neked van a legcsodálatosabb pasid, nekem jó itt. Mert ha nem én lennék, aki, akkor soha életemben nem találkoztam volna veletek, veletek elbűvölő barátnőimmel. És köszönöm nektek.. –mondtam a jól átgondolt válaszomat

- Perrie te vagy a legcsodálatosabb ember, akit ismerek! –ölelt meg Jade majd a többiek is

Lassan kitakarítottunk, és egy idő után újra csöngött Jade telefonja…

- Szívem, ma már vagy tízszer hívott, nyugodtan vedd fel! –mosolygott Jess

Jade egy puszit küldött nekünk, és kezével jelezte, hogy egy pillanat és itt van. Az az egy pillanat 20 perc lett. Mi közben beraktuk a süteményt a sütőbe, és leültünk egy kicsit tévézni. Csörögött a mobilom.

- Egy pillanat, csak anyám. –forgattam a szemem barátnőimnek, majd felvettem a telefont

Pezz: Halo?

Bridgit: Hol vagy?

Pezz: Nem mindegy?! Majd holnap megyek..

Bridgit: Ki fogja megcsinálni a kávémat, és ki fog kitakarítani? Nem csinálhatod ez, mert…

Pezz: Majd akkor holnap, csá!

Lecsaptam a telefont, és gyorsan lehalkítottam. Visszamentem a lányokhoz, és levágódtam a kanapéra.

- Jade még mindig telefonál? –néztem kérdően

- Itt vagyok! –huppant le mellém boldogan

- Na mi van Rómeóval? –kérdezte Jess

- Aggódott értem.. Olyan aranyos. –mosolygott halványan

- Hölgyeim és uraim, a szerelmes Jade Amelia Thirlwall. –kiáltott Leigh

- Jó, jó… a süti hogy áll? –terelt, elég ügyesen

Ebben a pillanatban megszólalt a sütő csipogója, hogy kész a sütemény.

- Na jó, gyerünk át! –mondtam, amint kiszedtük alkotásunkat a forró sütőből

- Menjünk föl, kicsit hozzuk magunkat rendbe, azért így csak nem mehetünk át. –röhögött Jess és végignézett a lisztes, tojásos ruháinkon

- Igaza van a vörösnek. –fordította oldalra a fejét Jade

- Lányok így legalább látni fogják, hogy tényleg mi csináltuk! –röhögtem

- Te könnyen beszélsz, még így is gyönyörűűű vagy! –mosolygott Leigh

- Na jó, én átviszem. Nemsokára kilenc óra, és mire elkészültök már fél 10. Szóval ki jön velem? –kérdeztem, és körbenéztem- Azért ne tolongjatok! Na jó, én átvittem… Mindjárt jövök. –forgattam meg a szemem, majd becsaptam magam mögött az ajtót

Tényleg nem érdekelt, hogy lisztes esetleg tojásos vagyok, csak bekopogtam. Vártam, semmi… És még kétszer ugyan ez. Csöngettem, és végre valahára és magas, sötét hajú, kreol bőrű srác nyitott ajtót.

- Szia! Én itt lakok a 17-es szám alatt, a barátnőm, Leigh aki az ablakból figyel, pedig a 19-es alatt… Sütöttünk egy amolyan ’Üdv a szomszédságban’ süteményt.  –mosolyogtam

Felnézett az ablakba, amiből Leigh figyelt minket, majd gyorsan eltűnt. A srác elkezdett röhögni.

- Szívatásból téged küldtek?!

- Nem. Csak ők át akartak öltözni, én meg gondoltam jó vagyok így. –mondtam még mindig mosolyogva

A srác körbejárt, majd megállapította, hogy valóban én sütöttem a süteményt.

- Nagy munka lehetett. –kuncogott

- Ja ez?! Nem, dehogy is! Csak a sütés átment amolyan kajacsata szerű dologba. –röhögtem kissé- De bunkó vagyok. A nevem Perrie Edwards.

- Zain Jawadd Malik. –nyújtotta a kezét, majd kezet ráztunk- Nem jössz be egy kicsit?

- A lányok már várnak. –mondtam

- Szerintem nem haragudnának, ha a barátnőjüket mellőzniük kellene úgy 10 percre. –mosolygott

Én felnéztem az ablakba, ahol Leigh jelezte a kezével, hogy menjek be. Egy nagy sóhaj kíséretében, de megtettem.

- Mi a wifi kód? –tettem fel a kérdést

- Hogy mi??? –röhögött- Vicces lány vagy.

- Ja bocsánat… szép lakás. –röhögtem én is

- Nekem is tetszik. Az a macskás nő, aki itt lakott előttem… ismerted?

- Nem igazán. Alig lehetett látni. Egyedül laksz? – nézetem rá kérdőn

- Hát ja… és senkit nem ismerek ezen a környéken, szóval méltányolnám, ha valaki körbevezetne. –mosolygott féloldalasan

- Kétlem, hogy én lennék a te embered.

- Nem vagyok szimpatikus?! –ijedt meg kissé

- Nem erről van szó. Csak nem igazán van időm sétálgatni meg ilyenek… - mondtam kicsit bizonytalanul

- Te is egyedül laksz? –kérdezte

- Nem… sajnos az anyámmal. De amint végzek a főiskolával, összeköltözöm a barátnőimmel. –mosolyogtam

- Nem vagy jóba anyuddal?! Mi történt? –kérdezte, valódi kíváncsisággal a hangjában

- Bocsi, de nem ismerlek, és nem nyílok meg annyira azok előtt, akiket nem ismerek.

- Nem, elnézést, tényleg én vagyok bunkó. –mondta

Ez után nagy csönd, majd 5 perc kínos hallgatás után én törtem meg a csendet.

- Na jó, szerintem ideje indulnom. –mondtam, és az ajtó felé vettem az irányt

- Várj, legalább a telefonszámod megtudhatnám?? Vagy majd menjek át hozzád?? – kérdezte

- Hogy mi?!?! Át ne gyere…. –mondtam, és megadtam a telefonszámomat

- Tudod, ha segítség kellene. –kacsintott, amitől azt hiszem kissé elpirulhattam, mert kuncogni kezdett

- Rendben, hívj nyugodtan. Szia! –köszöntem el csak úgy

- Puszi, vagy valami?! –játszotta a sértődöttet

- Na jó, legyen ma gyereknap. –röhögtem, és adtam neki két puszit

- Szia Perrie. –intett, majd bezárta az ajtót

***

-  Na mi volt? –kíváncsiskodott Leigh

- Ahogy te is láthattad semmi. –mosolyogtam

- Jó arc? –kérdezte parasztosan Jess

- Az. –mondtam a tömör választ

- Mi van kislány, elvitte a cica a nyelved? –kuncogott Jade

- Beszélgettünk. Elkérte a számomat. Ennyi.

- Jippi…. Neked is lesz barátod! –ugrált egyszerre Jade és Jesy

- Meg vagytok bolondulva! –röhögtem- Semmi különöset nem fedeztem fel Zayn-ben, maximum barátok leszünk. –mosolyogtam

- Zayn… Hm… milyen Adoniszos neve van. –gondolkodott el Leigh

- Nem teljesen Angol, mi?! –kérdezte Jess

- Azt hiszem félig arab… vagy pakisztáni. Ezt nem kérdeztem, de látszik rajta.

- Nem rossz csávó. –állapította meg Leigh

Ekkor csörgött a telefonom. Nem tudtam, hogy kié a szám, felvettem.

Pezz: Igen tessék, Perrie Edwards.

Zayn: Szia Perrie, Zayn vagyok.. Tudod a szomszéd. Bocsi a zavarásért, csak azért hívlak, hogy holnap nem jönnél- e el velem vásárolni. Tudod kaját kéne vennem, de nem tudom, hogy hol a bolt, meg ilyenek…

Pezz: Ó szia. Nem zavarsz, egyáltalán nem. Igazából holnap a barátnőim és én vásárolni megyünk szóval a holnap nem igazán aktuális. Sajnálom.

Jade: Perrie elmegy veled!

Zayn: Ki volt ez??

Pezz: A barátnőm, Jade.

Zayn: Akkor holnap segítesz, vagy nem? Csak mert akkor kell keresnem egy térképet.

Pezz: Na jó. Olyan kettő körül a házad előtt leszek. Az megfelel?

Zayn. Köszönöm, és persze, hogy megfelel. Akkor holnap. Puszi, jó éjt.

Pezz: Puszi.

- Jade kinyírlak! –mondtam, mikor letettem a telefont

- Most mi rosszat tettem?

- Holnap veletek szerveztem programot, nem az új csávóval. –forgattam meg szemeimet

- Senki nem hal bele.. És ha téged hív, akkor akar valamit tőled. –kacsintott Jess

- Nem.. csak egyedül engem ismer itt. Én vagyok a mentőcsónak.

- Nyugi. Adok pénzt, és akkor elmész vele vásárolni valamit. –mondta Jade, és meglengette a pénztárcáját előttem

- Jade nem kell a pénzed. –mondtam unottan

- Jobban jársz, ha elveszed tőle. –mondta Leigh, és igaza lett

Felmentünk Leigh szobájába, és tévéztünk… tévéztünk addig, ameddig mindenkit el nem ragadott a saját, tökéletes Álomvilága..

Íme itt volt a második rész, remélem, hogy tetszett. Nagyon kérlek titeket, hogy komizzatok, iratkozzatok fel.  Arra gondoltam, hogy minden rész végén feltennék egy kérdést, és azt komiban meg kellene válaszolni. Ehhez a részhez tartozó kérdés: Mi tetszett ebben a részben a legjobban? Have a Good Day All xxDorcii.<3