Chapter 04. Do Not Go!

~ Perrie Louise Edwards ~

- Ha szeretsz, akkor miért kell ezt művelned? Direkt kínzol? –emelte fel a hangját

- Zayn.. –mondtam halkan

- Direkt csinálod. Életemben először érzek így valaki iránt, de te csak kínzol! Élvezed, mi?! Élvezed, hogy szenvedni látsz?! –tolt a falhoz, és láttam, hogy szemében könnyek gyűlnek

Nem tehetem ezt vele… De én még nem akarom…

- Zayn kérlek ne csináld ezt, nyugodj meg. –tettem a kezem az arcára

- Nem bírom, érted?! Megőrjítesz! Sajnálom. –mondta és ajkaink lassan összeértek

Életem első csókja… és olyan gyengéd, hogy azt elmondani nem tudom. De úgy, ahogy minden, egyszer ennek is vége szakadt. Zayn ellökött magától.

- Mi a baj??? –kérdeztem értetlenül

- Nem akartad, és én megtettem. Nem kellett volna. –mondta, és lehajtotta a fejét

- Zayn komolyan…

Ellépett előlem, és odasétált az egyik fiókhoz. Kivett belőle egy fegyvert..

- Zayn mit csinálsz?! –ijedtem meg

- Sajnálom. –mondta és a fejéhez szorította a fegyver csövét

- Könyörgöm ne csináld ezt! –kiabáltam neki- Zayn könyörgöm, kérlek! Szeretlek, ne csináld ezt! –mondtam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp kifolyik a szememből. Sírtam.

Zayn elejtette a pisztolyt és felém haladt. Sírok. Nem hiszem el!!

- Te sírsz? –kérdezte könnyes szemmel

- Miért kellett ez?? –kérdeztem, miközben egyre több könny tört elő a szememből

- Nem tudom. Hülye vagyok. –csókolt meg újra

Mikor elváltak ajkaink látszott rajta, hogy ő sem ért semmit, csak úgy nem, mint én.

- Te miattam sírsz? –kérdezte kicsit mosolyogva

- Szerinted?! Előttem akartad megölni magad, ráadásul miattam.  –szipogtam

- Ezt sikerült kiváltanom belőled. 14 év után most először sírsz. –mondta és mosolyra húzta a száját

- Én szeretlek. –mondtam és megöleltem

Nem mondhatom ezt neki. Hisz nem vagyok biztos az érzéseimben. Csak ezért mondtam, mert meg akarta ölni magát, és túl értékes számomra ahhoz, hogy elveszítsem. De nem ennyire.

Felvettem a kabátom, és kisiettem az ajtón. Gyorsan szaladtam, nehogy utolérjen. Hívott.. többször is,  de nem vettem fel a telefont. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak mentem, amerre éppen a lábam vitt. Kiszellőztettem a fejem, és arra jutottam, hogy ennyi idő alatt nem lehet szerelmes valaki.. még Zayn sem.  Fél háromkor értem haza, és iszonyatos piaszag volt a lakásban.

- Pezz. Pezzy te vagy az??? –jött felém Zayn, akit alig ismertem fel

- Jesszusom, te mennyit ittál?! –toltam el magamtól

- Miattad volt. Elmentél. Azt hittem, hogy itt hagysz! –mondta és próbált megölelni, de kitértem előle

- Zayn nem csinálhatjuk ezt! Én holnap beszélek Leigh-el, és átköltözöm hozzá. Vagy Jade-hez. Nem maradhatunk ketten ebben a lakásban. Nem lehet. –ráztam nemlegesen a fejem

- Hisz azt mondtad, hogy szeretsz. –nézett értetlenül a nagy barna szemeivel

- Te is azt mondtad.. de ez lehetetlen. Ennyi idő alatt nem lehet szerelmes valaki. –mondtam és lesütöttem a szemem

- Könyörgöm.. –halkult a hangja, s könnyezni kezdett

- Jó éjt Zayn.

- Nem teheted ezt! –kiabált teli torokból, vagy 10 percen át, míg végül megelégeltem

Rossz volt ezt hallgatni, hogy ez mind az én hibám.

- Kérlek állj le! –mondtam neki

- Szeretlek. Érted?!?!

Nem tehettem mást. Megcsókoltam.

- Menjünk aludni, oké?! –kérdeztem tőle

Ő csak bólintott, és felmentünk a szobájába. Nem akartam még egy balhét, ezért mellé feküdtem. Eléggé kellemes érzés volt, ahogy átkarol és magához húz. Így aludtunk el…

 ***

Reggel a telefonom csörgésére keltem. Kinyomtam Jade-et, majd visszahívom, ha felébredtem. Magam mellé néztem, és Zayn sehol nem volt. Lassan kikeltem az ágyból, majd lebaktattam a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol Zayn várt.

- Öm… Jó reggelt. –köszöntem

- Jó reggelt. –mondta ő is és közelebb jött, megcsókolt

- Bocs, beszélnem kell a lányokkal. –mondtam, és előkutattam a laptopomat. Gyorsan megnyitottam a fecebook-ot, és 3 üzenetem volt. Jade, Leigh és Jesy.

„Szívem!

Hallottam, hogy tegnap összekaptatok Leigh-el, remélem, hogy semmi gond. J Aggódom miattad, ugyanis tegnap egy szót sem szóltál, és Leigh nem hajlandó rólad beszélni. Majd írj, ha leszel. Jadeex.x”

„Pezz…

Nagyon sajnálom a tegnapit, remélem, hogy nem haragszol. Hülye voltam, bevallom. Remélem, hogy minden rendben, és már izgulok miattad! Amint vagy, légy szíves egyből írj! <3 Leigh:$”

Halihó Csajos.

Már nagyon várom a mai partit. Hallottam, hogy összevesztél Leigh-el, nagyon remélem, hogy hamar kibékültök! Remélem élsz még, mert tegnap is alig voltál itt. xd Na mind1 nyolcra érted megy Jade, és együtt mentek a partira! Puszillak, majd írj: Jess.:]

Én visszaírtam a lányoknak, hogy majd sürgősen beszélnünk kell, és hogy minden oké, még élek. Leigh és én kibékültünk, és felvilágosítottam barátnőimet arról, hogy tegnap nem volt időm vásárolgatni, ennek fejében nemsokára átjön Leigh hogy adjon valami jó ruhát. 

Az internetezés rejtelmeiből Zayn keze zökkentett ki, amikor épp a combomat simogatta.

- Már bocs, de mit csinálsz?! –vettem le a kezét a combomról, amit úgy fogtam meg, mint egy koszos zoknit

- Mi nem együtt vagyunk? –kérdezte mosolyogva

- Attól még, hogy tegnap nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, és veled aludtam, nem jelenti azt, hogy máris egy párt alkotunk.

- Akkor miért nem akartad, hogy hülyeséget csináljak?!

- Mert ahhoz túl fontos vagy nekem Zayn.. De nem annyira, hogy máris együtt legyünk.  –mondtam, és megöleltem

- Akkor ennyi? Csak barátok vagyunk?? –kérdezte lehajtott fejjel

- Egyenlőre. Nem azt mondom, hogy azok is maradunk. Mert valóban szeretlek, de egy kis időre van szükségem.  –mondtam neki, és egy puszit adtam a szájára

- Én akkor is szeretlek. –mondta és megölelt

Ekkor csöngettek.

- Leigh lesz az. –mondtam boldogan, és rohanni kezdtem

Megöleltük egymást, majd bemutattam Leigh-nek Zayn-t.

- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott barátnőm

- Aha… - mondta Zayn és egy üveg bor társaságában felballagott a szobájába

- Neki mi baja van???? –kérdezte Lele

- Chaj….. csak annyi, hogy megmondtam neki, hogy nem akarok többet barátságnál.

- Jól van Kincs. Hoztam neked jó pár ruhát, szóval menjünk fel a szobádba, és próbáld fel őket. –örvendezett barátnőm

Öntöttem két pohár Pina Colada-t, és felindultunk a szobámba.

- Figyelj…. meg szeretném kérdezni, hogy nem lakhatnék-e nálatok… csak ideiglenesen… - tettem fel a kérdést

- Mi, nem!!!!!  Nem fogod itt hagyni életed szerelmét

- Nem a szerelmem. –mondtam idegesen, míg próbáltam magamat betuszkolni az első ruhába

- Nem tudom, hogy miért nem vallod be magadnak. –állt meg Leigh a tükör előtt, és oldalra fordította a fejét

- Szeretem. Oké, de ez még korai. Ennyi… - mondtam és kiválasztottam a megfelelő ruhát

Egy fekete mini ruha volt… extra mini. Egy hatalmas masni volt a melle alatt, és jó feszes kis gönc.

- Ez lesz az. –lóbáltam meg Leigh szeme előtt a ruhát

- Nem hiszem, hogy ebben kellene eljönnöd. –húzta el a száját

- Miért?! Mi bajom lesz?? –kérdeztem felvon szemöldökkel, majd felpróbáltam a 8 centis magassarkút is.

- Zayn! Halihó, majdnem együtt vagytok. –ütött a fejemre, amin én nevetni kezdtem

- Egyenlőre nem… független vagyok, és ezt kiélvezem. –kacsintottam, majd a tükör elé álltam

- Csodás vagy drágám, de akkor is… - mondta és megölelt- egyébként mi volt tegnap Zayn-el?

- Beszélgettünk… mindent elmondtam neki, azonban úgy gondolom, hogy ő nem mondott el mindent az életéről. És sírtam… - mosolyodtam el  egy kicsit

- Hogy mi a franc?!?! Mindent???? SÍRTÁL????? –tette fel egymás után a kérdéseket

- Igen, mindent. Most már ismer, tudja, hogy milyen vagyok. És igen, sírtam.

- Miért?? Mi történt? –barátnőm hangjában aggodalom hallatszott

- Fegyvert fogott a fejéhez. –halkult el a hangom, és visszagondoltam a tegnapi napra

Barátnőm értetlenül nézett.

- Mondtam, hogy valami nem stimmel vele. –vontam meg a vállam, és magamra kaptam az itthoni ruhámat

- És mi van, ha egy sorozatgyilkos??? –nézett kikerekedett szemmel Leigh

- Ne aggódj. –nyugtattam meg, de én magam sem voltam a legnyugodtabb állapotomban

Mit keresett nála fegyver? És miért a konyha fiókban tartja? Miért csak annyit mondott az életéről? Gondolkodásomból Leigh zökkentett ki.

- Gyilkos pasi 9 óránál. –mondta és Zayn felé biccentett a fejével.

- Ma mentek valahova? –kérdezte mosolyogva.

- Igen. Buliba. – válaszoltam, mivel Leigh nem tudott megszólalni.

- Oké, és… - kezdte de csörgött a telefonja.

- Nem stimmel valami.. nagyon nem. –vakarta meg a képzeletbeli szakállát barátnőm.

Zayn 10 perc múlva visszajött. Vagyis..

- Mikor mentek? –kérdezte kissé feldúltan.

- Nyolcra jön értünk Jade. – válaszoltam .

- Addigra vissza érek. –mosolygott kissé, majd kirobbant az ajtón

- Oké, én félek. –mondtam Leigh-nek.

- Nem hiszem, hogy egy angyal ez a Zayn. Azt mondta, hogy félig pakisztáni?? –kérdezte, mire aprót bólintottam- Akkor lehet, hogy terrorista.

- Te hülye vagy! –röhögtem el magam

Oké, lehet, hogy nem az, akinek mondja magát, és bankrabló, vagy nem tudom, de terrorista biztos nem.

- Nem megyünk fel készülődni? –terelt témát barátnőm

- Ilyenkor?? Még csak 11 van. Jade pedig csak nyolcra jön. –nevettem.

- Na akkor. Mesélj, mi volt tegnap… mármint történt valami konkrét?? Csak ezért, mert ha terrorista és lefeküdtetek, akkor téged is bánthatnak, mert kapcsolatban állsz vele. –mondta komolyan Leigh.

- Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznunk. Kérsz valamit enni? – kérdeztem de nem válaszolt

Leültünk egy kicsit tévézni, majd olyan 4 óra körül Zayn feldúlt állapotban érkezett meg. Leigh aludt.

- Helo. –köszöntem halkan.

- Szia Pezz. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én óvatosan felálltam, és kimentem a konyhába.

- Na mondd. –mosolyogtam rá.

- Ne menj ma el.

- Hogy mi, miért? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel

- Nem mondhatom el. Nem lehet. De könyörgöm, a te érdekedben, hogy ne menj el. –könyörgött, és kezdtem megijedni

- Zayn mondd már el, hogy mi a francba keveredtél bele! –üvöltöttem, de szerencsére Leigh nem kelt fel

- Nem lehet. Így is elég nagy kárt okoztam. Akkor elmegyek veletek.

- Dehogy jössz! Elég nagy vagyok, tudok magamra vigyázni!

- Kérlek. A te érdekedben. Nem rosszat akarok, hidd el. –húzott magához, én azonban eltoltam .

- Zayn. Nem, és kész! Elmegyek, akármit csinálsz, akkor is. És ha megbocsájtasz, most megyek készülődni. –mondtam és felrohantam a szobámba

Na akkor azért is kihívóan fogok elmenni arra a retkes bulira. A hajamat besütöttem, és erősen sminkeltem ki magam. Mikor a fürdős tennivalóimmal végeztem, bementem a szobába, hogy felvegyem a ruhát. Éppen vettem volna fel, amikor Zayn benyitott, és nagy, gyors léptekkel haladt felém. Jesszusom, mit akar ez??

- Ne menj, kérlek. –mondta, és szorosan a falhoz nyomott, nem hagyva helyett a testeink között.

- Zayn nem zavar, hogy egy szál semmiben vagyok? –húztam fel a szemöldököm, és magamra mutattam- Mert engem kicseszettül zavar, hogy itt állok fehérneműben, te pedig a falhoz nyomva beszélsz hozzám. Nem beszélve arról, hogy a farkad érzékelte ezt a helyzetet. –mondtam és csodálkoztam, hogy nem pirultam el.

- Oooo. Én sajnálom. –dadogott – de könyörgöm.. legalább ne így menj el.

- Hogy így? –néztem rá értetlenül.

- Nézz magadra! Gyönyörű vagy, és kihívó. –mondta és meg akart ölelni.

- Hahó. Izé, bocsi a zavarásért, csak szólni akartam, hogy kezdj el készülődni. Mondjuk 15 perc még belefér, szóval nem zavarok tovább. –mondta mosolyogva Leigh.

- Még mindig félmeztelen vagyok. –mondtam és kitértem Zayn karjai közül, majd megragadtam a ruhát, és gyorsan felkaptam- Felhúzod?! –néztem Zayn-re segítségkérőn.

- Persze. –mondta és óvatosan felhúzta a ruhám cipzárját úgy, hogy simította keze a hátamat.

- Kösz. –mondtam, és egy újabb réteg szájfényt kentem ajkaimra

- Akkor elmész? –kérdezte sóhajtva.

- Ez van, sajnálom. –vontam meg a vállam, majd megöleltem .

- Feladom. –mondta és szemében szomorúságot vettem észre

- Éljen. –mondtam és kisétáltam az ajtón.

Megvártam, míg Leigh és készen lett, és közben az figyeltem, ahogy Zayn minden egyes mozdulatomat sólyom szemekkel figyeli.

- Oké, itt van Jade. –kiáltottam és Leigh azonnal megjelent.

- Gyönyörű vagy. –mondta és elindultunk.

- Szia Zayn. –mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót.

Chapter 03. Zayn

~ Perrie Louise Edwards ~

- Pezz kelj fel! –ugrott rám Jade

- Mi, ki halt meg?! –ugrottam ki az ágyból, ezzel a földre késztetve barátnőmet

- Te jó isten, nem akarsz elmenni karatézni? –röhögött, miközben próbált felállni a földről

- Többiek? –kérdeztem, miközben segítettem neki feltápászkodni

- Lenn vannak. Csinálják a reggelit, és a turmixod. –mosolygott

Lebaktattunk a lépcsőn, és jó illatok csapták meg az orrunkat.

- Nocsak. Jó reggelt lányok. –mosolygott Deborah majd eltűnt a nappaliban

- Mikor keltetek? –kérdeztem, mikor leültem a pulthoz

- Olyan fél öt körül. –kuncogtak

- Itt a turmixod Tündérke. –mondta Jess, majd egy poharat nyomott az arcom elé- Igyá’!

- Hm… eléggé furcsa szaga van. –fintorodtam el- Mi van benne?

- Hát… amit éppen találtunk. –röhögte el magát Leigh

- Lányok én inkább ezt most nem iszom meg. –mondtam, és odébb toltam a poharat

- Mikor indulunk? –kérdezte Jess, miközben a rántottával ügyetlenkedett

- Később, mint szoktatok. Kocsival megyünk. –mosolygott jómódú barátnőnk

- Na én felmegyek, felöltözök, meg ilyenek. –mondtam és elindultam felfelé

Megmostam az arcom és fogam. A hajamat a fejem tetejére fogtam, ma egy kicsit erősebben sminkeltem ki magam és egy egyszerű összeállítást kaptam magamra. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Úgy gondoltam, hogy még van időm megnézni az üzeneteimet, és beléptem a facebook oldalamra. 7 értesítés, 2 ismerősnek jelölés: Az egyik Zayn, a másik Harry. Harry? Gondolom Jade Harry-je. Lezártam a laptopom, és elindultam a táskámmal a konyhába.

- Én készen vagyok álltam meg a küszöbnél.

- De gyönyörű vagy! –mosolygott Leigh

- Köszönöm. Egyébként Jade bejelölt a pasid. –kuncogtam

- Harry nem a pasim, oké?! Csak barátok vagyunk… - mondta bizonytalanul

- Oké, oké…

- Te nem eszel? –kérdezte Jess és elém tolt egy félig odaégett rántottát

- Kösz, kihagyom. –húztam fel az orrom

- Csajok indulás! –mondta Jade, megfogta a kocsi kulcsot, és elindult az ajtó felé

Pechemre pont összefutottunk a szomszéddal.

- Jó reggelt lányok! –köszönt Zayn

- Jó reggelt. –mondtam illedelmesen, majd beültem a kocsiba

- Ne vigyelek el én? –kérdezte, és az ajtónak támaszkodott

- Kösz, nem kell.. Jade elvisz minket. –erőltettem magamra egy mosolyt

Oké kedvelem ezt a Zayn figurát, de nem kellene ennyire rám akaszkodnia.

- Vidd el te! –mondta Jess és kinyitotta nekem az ajtót

- Remek! –csapta össze tenyerét Zayn

Én csak eltátogtam egy ’Dögölj Meg’-et barátnőmnek, majd becsaptam magam után az ajtót. Elindultunk Zayn verdája felé, majd beszálltunk.

- És hogy aludtál? –kérdezte, miközben elforgatta a kulcsot az indítóban

- Fekve.

- Mi bajod van velem? Azt veszem észre, hogy nem nyílsz felém… - mondta kicsit félve

- Zayn. Semmi bajom nincs veled, csak kicsit túlzásnak tarom a nyomulásod. Oké értem, hogy egy darab senkid sincs a környéken, és velem végre megismerkedtél, de Zayn próbálj más barátokat is szerezni. –mondtam neki a véleményem

- Hát oké.. –mondta, majd nagy csönd lett

- Persze nem azt mondtam, hogy ne szólj hozzám. –nevettem kínosan

- Hm… tudod én azt hittem, hogy neked… szóval bejövök neked.

- Zayn. Csak barátok, oké?!

- Megérkeztünk. –mondta válasz helyett

- Most haragszol? –szálltam ki a kocsiból

- Legyen jó napod, majd kettőkor. –ölelt meg, majd visszaszállt a kocsiba.

Én ott álltam, és nem értettem semmit. Neki most mi baja van? Az, hogy nincsenek komolyabb terveim vele? Na hát jó fej, mondhatom. A gondolkodásomból a becsöngő zökkentett ki.  

***

- Na mit beszéltél a szomszéddal?? –kérdezte Leigh, miközben hazafelé tartottunk.

- Megsértődött… azért, mert nem táplálok iránta szenvedélyesebb érzelmeket, mint szimpla barátság. –mondtam unottan

- Pezz… Neked is tetszik, csak nem mered magadnak bevallani. –mondta kedvesen barátnőm, amit én egyáltalán nem díjaztam

- Dehogy tetszik! –tiltakoztam

- Akkor a kis veszekedésetek után miért voltál úgy lehangolva?! Miért nem szóltál egy szót se egész nap?! Miért nem szóltál vissza Barbie-nak, amikor beszólt?! Mert elterelte Zayn a gondolataidat. Kiscicám, te szerelmes vagy. Életedben először, és nem baj, hogy nem mered magadnak bevallani. –mondta együtt érzőn barátnőm

- Tudod Leigh te bolond vagy. Egyáltalán nem vagyok szerelmes, még csak nem is tetszik az a nagyképű majom. Mentem, majd hívlak. –hagytam ott barátnőmet, és érzelmektől fűtve szinte rohantam haza, majd beleütköztem valakibe…

- Basszus, figyelni luxus?! –keltem fel a földről

- Én annyira sajnálom. –hallottam meg az ismerős hangot

- Neked mindenhol ott kell lenned?! –mondtam idegesen, és tovább siettem, de utánam rohant

- Hé, Perrie mi a baj? –kérdezte és visszarántott

- Nem mindegy neked?! Te menj csak vissza a jó kis házadba, legyél egyedül, és ne érdekeljenek az én érzéseim, oké?! Kurvára azt hiszed, hogy egy nap alatt megismertél, de nagyon tévedsz! Nem tudod, hogy miért rühellem anyámat, hogy apám elhagyott, hogy félek a sötétben. Nem tudsz rólam te semmit. Szóval kérlek hagyj békén! –mondtam idegességemben

Ő persze erre a kirohanásomra teljesen ledöbbent, majd magához húzott.

- Perrie kérlek nyugodj meg…

- Ne Perrie-z itt nekem… rühellem, ha valaki Perrie-nek szólít. Látod, ezt sem tudtad! Pezz, oké?! –emeltem fel még jobban a hangomat.

- Pezz… - mondta, és szorosan magához húzott

Furcsa… mintha elhalt volna a külvilág, pár perc alatt a szívem ismét egyenletesen vert. Nem féltem, biztonságban voltam.  Kiszabadultam karjai közül, majd a szemébe néztem.

- Bocsánat. –hajtottam le a fejem

- Hogy-hogy nem sírsz? –kérdezte ámulattal

- Egyszerűen nem tudok. – halkult el a hangom, és most én öleltem meg

- Pezz kérlek ne csináld ezt! –mondta és eltolt magától

Én nem értettem. Úgy, mint mostanság semmit sem. Mit ne csináljak?

- Ne kérlek. Azt mondtad, hogy nem akarsz semmit, erre meg most teljesen összezavartál. Mond, mit érzel? –kérdezte, és a szemembe nézett

- Nem tudom. –mondtam halkan, lehajtott fejjel

- Mi az, hogy nem tudod?!

- Csak az, hogy nem tudom. Sajnálom. –mondtam

- Te ezt direkt csinálod??? –kérdezte egy nagy sóhaj kíséretében

- Nekem mennem kell. –tértem el a tárgytól

- Pezz. Kérlek. –fogta meg a kezemet, de én egyből ki is rántottam

- Szia Zayn. –mondtam és tovább siettem a házunk felé

Még mielőtt odaértem volna, összefutottam anyámmal, nem köszöntem neki.

- Köszönni nem kell? Nem elég, hogy én tartalak el, de még a kellő tiszteletet sem tudod megadni nekem, te kis csitri?! –üvöltött velem, mire én felé fordultam

- Gyűlöllek. Nem akarok veled élni. Most már tudom, hogy apa miért hagyott itt minket. Nem vagy az anyám. Az én szememben te egy senki vagy! –keltem ki magamból én is, eléggé ahhoz, hogy ezt a képébe vágjam

Megütött. Egy pofon. És neki is egy.

- Míg nem vagyok otthon pakold össze a cuccaidat, és mire haza érek nem akarlak otthon megtalálni. –mondta és sarkon fordult

Én összeestem a nedves fűbe, majd Zayn hangját hallottam.

- Pezz. Pezz. Ne csináld ezt! –mondta, és próbált felkelteni. Sikerült.

- Zayn? Mit.. mit csinálsz itt? –kérdeztem, mikor láttam, hogy a mi házunkban vagyunk

Ő csak megölelt.

- Miért segítesz? Miért vagy itt? –értetlenkedtem

- Mert fontos vagy nekem. És féltelek.

Én szótlanul felálltam, és azt a csupán 3 bőröndnyi holmimat gyorsan összedobtam. Akkor Zayn dugta be a fejét az ajtón.

- Még mindig itt vagy? –kérdeztem higgadtan

- Mit csinálsz? –kérdezte

- Pakolok.. elköltözöm innen. Basszus! –mondtam, mikor nem sikerült becsuknom a bőröndömet

- Ha idegeskedsz, nem is fog menni. Segítek! – mondta, és lassan összehúzta a táskát

- Beszélnem kell Leigh-el. De nem lehet.. összevesztünk. –gondolkodtam kicsit hangosan

- És kihez mész? –tette fel Zayn azt a kérdést, amire számítottam

- Fogalmam sincs. –hajtottam le a fejem, és sírhatnékom volt, csakhogy nem tudtam- Zayn én olyan hülye vagyok!

- Hé… nem vagy az! És nyugodtan gyere hozzám. Elég nagy az a ház mindkettőnknek. –mosolygott

- Az elég hülyén jönne ki.

- Azért, mert intenzív érzelmeket táplálok irántad?! Ne aggódj, külön szobában leszünk. És két fürdő van.

Hogy mi?! Intenzív érzelmeket táplál irántam??? Akkor most bevallotta, hogy szeret??  Ó jaj… közeledik felém.. Most mit csináljak?? Jesszusom, már nagyon közel van. Majdnem megcsókolt, de nem. Lehajtottam a fejemet a mellkasára.

- Zayn nem lehet. –ennyit mondtam nagyon halkan

Ő átölelt. Szeret. És ezt érzem is. Én is valahol legbelül érzem, hogy többet érzek iránta, mint kellene, de nem lehet. Alig ismerjük egymást, és nem akarok az a lány lenni, akit minden jött-ment megkap.  Felállt. Elindult kifelé az ajtón. Legszívesebben kiabáltam volna, hogy ’ Ne tedd, én is nagyon szeretlek, könyörgöm ne hagyj itt!’ de nem… egy hang sem jött ki a torkomon.

- Gyere, menjünk. –mondta, és megfogott két bőröndöt

Én rá néztem, és óriási kő esett le a szívemről. Nem hallottátok?! Felálltam a földről, én is megragadtam két bőröndöt, majd még egyszer körbenéztem abban a szobában, ahol életem legsötétebb dolgai történtek. Bezártam az ajtót, és ezzel bezártam életem talán egyik legrosszabb, legsötétebb szakaszát. Pont mentünk ki a bejárati ajtón, és mit ad Isten? Összefutottunk anyámmal, aki egy rosszalló pillantást vetett Zayn felé.

- Úgy látom találtál magadnak egy kurvát. Biztos vagyok benne, hogy jól végzi majd a dolgát.

Zayn ismét lefagyott. Aztán éppen szólalt volna meg, amikor arrébb húztam, hogy maradjon csöndbe, ne foglalkozzon vele.

Beértünk Zayn házába, és bevezetett a szobámba.

- Na akkor tedd ide a bőröndjeidet, érezd otthon magad. –mondta kedvesen

- Én lezuhanyozok… - mondtam és fejemmel az ajtó felé biccentettem, jelezvén, hogy hagyja el a szobát

Gyorsan lezuhanyoztam és lementem Zayn-hez a nappaliba. Néztük a tévét, majd kiment a konyhába és töltött magának egy pohár Wishkey-t.

- Te kérsz? –kérdezte

- Káros az egészségre. –mondtam

Ő fogta a poharát és leült mellém a kanapéra.

- Beszélhetnénk? –kérdezte és kikapcsolta a televíziót

- Persze.. –mondtam és testemmel felé fordultam

- Szóval meg akarlak ismerni. Azt már tudom, vagyis sejtem hogy anyudat miért nem kedveled, de mindenről tudni akarok. –mondta, és ezzel szíven talált

- Nem hiszem, hogy érdekelne téged az én életem. –mondtam kicsit szerényen

- De nagyon is. Kérlek… - mondta, mire én beleegyeztem 

- Szóval. Hol kezdjem.. 4 éves voltam, mikor apám elhagyott minket, akkor azt mondta hogy nem az én hibán, és ezen sokat gondolkodtam, hogy akkor kié lehet, míg végül nagyobb koromban rájöttem, hogy anyámé. Apa azt is mondta, hogy majd meg fog keresni, de azóta sem tudok róla semmit.  Emiatt nagyon sokat sírtam kiskoromban, és 6 éves korom óta már nem sírok. Nem tudok… Anya állandóan vert engem, ez azt hiszem 14 éves korom körül állt le, amikor először visszaütöttem neki. Cselédként kezel engem a kezdetek óta, mindenbe beleköt. Egyedül a tánc és a barátnőim tartottak életben, ugyanis – itt elcsuklott a hangom - többször öngyilkos akartam lenni.  8 éves korom óta táncolok, azzal ki tudom fejezni az érzelmeimet. Zárkózott és visszahúzódó vagyok általában, de elég sűrűn vannak ilyen ’ kikelek magamból ’ rohamaim. Még soha nem volt barátom, nem voltam szerelmes. Azt hiszem….

Zayn 2 percig csendben volt, gondolom, hogy felfogja a történteket. De utána sem szólt semmit, csak megölelt. Mikor eltávolodtunk végre megszólalt.

- Örülök, hogy mindent elmondtál. Nagyon sokat jelent ez nekem, és így már minden világos számomra. De nagyon kérlek, ne akard magad megölni többet! – hangsúlyozta

- Köszönök mindent. –mondtam és egy puszit nyomtam a borostás arcára.

- Akkor már tartsunk ilyen ’ mindent kiadok magamból napot ’- nevetett

- Várj egy pillanatot! Te már mindent tudsz rólam, de én nem ismerlek. –mondtam, ezzel arra ösztönözve őt, hogy meséljen magáról

- Nekem csodás gyermekkorom volt. A szüleim imádom és a testvéreimet is. Van egy húgom meg egy nővérem. Mindent megtennék értük.. Amolyan szerencsepróbálásként költöztem ide, Londonba, és örülök neki.. –itt elmosolyodott- Örülök, mert megismerkedtem egy csodálatos lánnyal, akiért úgy érzem már most, hogy akár ölni is tudnék… Pedig csak tegnap ismertem meg.

- Zayn… én is sze… szeretlek. –ekkor felcsillant a szeme- de nem lehet. Értsd meg, hogy nem. Nekem is nehéz, de idővel jobb lesz. –hajtottam le a fejem