Chapter 02. Pyjama Party

~ Perrie Louise Edwards ~

- Na csajok, minden meg van? –kérdezte Leigh és levágódott mellénk az ágyra

- Mi csinálunk most? –kérdeztem

- Én arra gondoltam… - kezdte Leigh

- Csajoook! Szomszéd a láthatáron. –kiáltott Jess, az ablakból, mire mind a hárman mellé tódultunk

- Te tudtál róla? –kérdeztem Leigh felé fordulva

- Azt sem tudtam, hogy a 16 macskát birtokló Mrs. Eews elköltözött.

- Látsz valamit Jesy? –kérdeztem barátnőmet, mert én konkrétan semmit nem láttam

Ekkor megcsörrent Jade telefonja, de kinyomta.  

- Harry volt. –válaszolta, mert kérdően néztünk rá

- Te hülye vagy?!

- Most veletek vagyok. –mosolygott- és egyébként milyen az új szomszéd? –kíváncsiskodott

- Nem tudom, hogy miért téged érdekel… - röhögtem

- Amúgy ja.  Pezz és Leigh háza között van az új lakó. –röhögött Jesy

- Menjünk, süssünk valamit az újaknak. –kuncogott Jade

- Jó ötlet.. anyuék úgy sincsenek itthon. –mondta Leigh és elindult lefelé

- Na jó, mit süssünk? –kérdeztem

- Öööö.. szerintem valami egyszerűt. Mondjuk epres túrótortát?

- Oké… akkor kell néhány tojás… - mondta Jade, mire én nekidobtam vagy két tojást

- Lányok ez nem vicces. –röhögött

- Itt a liszt is! –szórta ránk a lisztet Leigh

Ebből végül egy nagy kaja csata lett.. minden lisztes, cukros és tojásos volt.

- Mit műveltek, jómadarak? –lépett be Leigh anyukája, és elkezdett röhögni

- Mi… sütünk??? –nézett rá Jade boci szemekkel

- Na jó… Takarítsatok fel, aztán Leigh köszöntsd a szomszédod.

- Anya! Éppen ezért sütünk.. vagyis feltakarítunk, és utána sütünk. –röhögött barátnőnk

- Rendben.. de nekem ezt még nézni is rossz, szóval felmegyek. –röhögött Deborah, majd eltűnt az emeleten

- Olyan jó neked, hogy ilyen anyukád van. –mondtam és elkezdtem takarítani

- Olyan jó, hogy a szüleiddel együtt lehettek. –húzta el a száját Jade is

- Olyan jó, hogy ilyen szép vagy. –mosolygott Jess és elkezdtünk röhögni

- Te nem vagy normális. –röhögött Leigh, és vállba boxolta Jesy-t

- Na jó, szavazzunk. Ki a legszebb közülünk? –kiáltott Jade

- Takarítani kéne. –röhögtem, a rendetlenségre mutatva

- Azt közben is lehet. –kacsintott Jess

- Na jó, kezdem én… Szerintem Pezz a legszebb.. És ő lennék ha lehetne ilyet csinálni. - mosolygott Anne

- Szerintem is Perrie a legszebb.. És én pedig Leigh lennék, mert jól kijön a családjával. –mosolygott Jade is

- Perrie a legszebb, ez egyértelmű! Én pedig Jede lennék… Olyan szerencsés, hogy mindene megvan. –mondta Jesy is, most rajtam a sor

- Szerintem mindnyájan szépek vagyunk. De egyébként is… nem a külső számít, hanem hogy mi van belül, és ebben ti édeseim mindenkit vertek… Kiálltatok mellettem az évek során, és ez mindennél többet jelent számomra. Nélkületek már nem lennék! Én nem lennék senki helyében, mert szerintem mindenki okkal született oda, ahova. Lehet, hogy Leigh kijön a családjával, Jade mindent megkap és Jess neked van a legcsodálatosabb pasid, nekem jó itt. Mert ha nem én lennék, aki, akkor soha életemben nem találkoztam volna veletek, veletek elbűvölő barátnőimmel. És köszönöm nektek.. –mondtam a jól átgondolt válaszomat

- Perrie te vagy a legcsodálatosabb ember, akit ismerek! –ölelt meg Jade majd a többiek is

Lassan kitakarítottunk, és egy idő után újra csöngött Jade telefonja…

- Szívem, ma már vagy tízszer hívott, nyugodtan vedd fel! –mosolygott Jess

Jade egy puszit küldött nekünk, és kezével jelezte, hogy egy pillanat és itt van. Az az egy pillanat 20 perc lett. Mi közben beraktuk a süteményt a sütőbe, és leültünk egy kicsit tévézni. Csörögött a mobilom.

- Egy pillanat, csak anyám. –forgattam a szemem barátnőimnek, majd felvettem a telefont

Pezz: Halo?

Bridgit: Hol vagy?

Pezz: Nem mindegy?! Majd holnap megyek..

Bridgit: Ki fogja megcsinálni a kávémat, és ki fog kitakarítani? Nem csinálhatod ez, mert…

Pezz: Majd akkor holnap, csá!

Lecsaptam a telefont, és gyorsan lehalkítottam. Visszamentem a lányokhoz, és levágódtam a kanapéra.

- Jade még mindig telefonál? –néztem kérdően

- Itt vagyok! –huppant le mellém boldogan

- Na mi van Rómeóval? –kérdezte Jess

- Aggódott értem.. Olyan aranyos. –mosolygott halványan

- Hölgyeim és uraim, a szerelmes Jade Amelia Thirlwall. –kiáltott Leigh

- Jó, jó… a süti hogy áll? –terelt, elég ügyesen

Ebben a pillanatban megszólalt a sütő csipogója, hogy kész a sütemény.

- Na jó, gyerünk át! –mondtam, amint kiszedtük alkotásunkat a forró sütőből

- Menjünk föl, kicsit hozzuk magunkat rendbe, azért így csak nem mehetünk át. –röhögött Jess és végignézett a lisztes, tojásos ruháinkon

- Igaza van a vörösnek. –fordította oldalra a fejét Jade

- Lányok így legalább látni fogják, hogy tényleg mi csináltuk! –röhögtem

- Te könnyen beszélsz, még így is gyönyörűűű vagy! –mosolygott Leigh

- Na jó, én átviszem. Nemsokára kilenc óra, és mire elkészültök már fél 10. Szóval ki jön velem? –kérdeztem, és körbenéztem- Azért ne tolongjatok! Na jó, én átvittem… Mindjárt jövök. –forgattam meg a szemem, majd becsaptam magam mögött az ajtót

Tényleg nem érdekelt, hogy lisztes esetleg tojásos vagyok, csak bekopogtam. Vártam, semmi… És még kétszer ugyan ez. Csöngettem, és végre valahára és magas, sötét hajú, kreol bőrű srác nyitott ajtót.

- Szia! Én itt lakok a 17-es szám alatt, a barátnőm, Leigh aki az ablakból figyel, pedig a 19-es alatt… Sütöttünk egy amolyan ’Üdv a szomszédságban’ süteményt.  –mosolyogtam

Felnézett az ablakba, amiből Leigh figyelt minket, majd gyorsan eltűnt. A srác elkezdett röhögni.

- Szívatásból téged küldtek?!

- Nem. Csak ők át akartak öltözni, én meg gondoltam jó vagyok így. –mondtam még mindig mosolyogva

A srác körbejárt, majd megállapította, hogy valóban én sütöttem a süteményt.

- Nagy munka lehetett. –kuncogott

- Ja ez?! Nem, dehogy is! Csak a sütés átment amolyan kajacsata szerű dologba. –röhögtem kissé- De bunkó vagyok. A nevem Perrie Edwards.

- Zain Jawadd Malik. –nyújtotta a kezét, majd kezet ráztunk- Nem jössz be egy kicsit?

- A lányok már várnak. –mondtam

- Szerintem nem haragudnának, ha a barátnőjüket mellőzniük kellene úgy 10 percre. –mosolygott

Én felnéztem az ablakba, ahol Leigh jelezte a kezével, hogy menjek be. Egy nagy sóhaj kíséretében, de megtettem.

- Mi a wifi kód? –tettem fel a kérdést

- Hogy mi??? –röhögött- Vicces lány vagy.

- Ja bocsánat… szép lakás. –röhögtem én is

- Nekem is tetszik. Az a macskás nő, aki itt lakott előttem… ismerted?

- Nem igazán. Alig lehetett látni. Egyedül laksz? – nézetem rá kérdőn

- Hát ja… és senkit nem ismerek ezen a környéken, szóval méltányolnám, ha valaki körbevezetne. –mosolygott féloldalasan

- Kétlem, hogy én lennék a te embered.

- Nem vagyok szimpatikus?! –ijedt meg kissé

- Nem erről van szó. Csak nem igazán van időm sétálgatni meg ilyenek… - mondtam kicsit bizonytalanul

- Te is egyedül laksz? –kérdezte

- Nem… sajnos az anyámmal. De amint végzek a főiskolával, összeköltözöm a barátnőimmel. –mosolyogtam

- Nem vagy jóba anyuddal?! Mi történt? –kérdezte, valódi kíváncsisággal a hangjában

- Bocsi, de nem ismerlek, és nem nyílok meg annyira azok előtt, akiket nem ismerek.

- Nem, elnézést, tényleg én vagyok bunkó. –mondta

Ez után nagy csönd, majd 5 perc kínos hallgatás után én törtem meg a csendet.

- Na jó, szerintem ideje indulnom. –mondtam, és az ajtó felé vettem az irányt

- Várj, legalább a telefonszámod megtudhatnám?? Vagy majd menjek át hozzád?? – kérdezte

- Hogy mi?!?! Át ne gyere…. –mondtam, és megadtam a telefonszámomat

- Tudod, ha segítség kellene. –kacsintott, amitől azt hiszem kissé elpirulhattam, mert kuncogni kezdett

- Rendben, hívj nyugodtan. Szia! –köszöntem el csak úgy

- Puszi, vagy valami?! –játszotta a sértődöttet

- Na jó, legyen ma gyereknap. –röhögtem, és adtam neki két puszit

- Szia Perrie. –intett, majd bezárta az ajtót

***

-  Na mi volt? –kíváncsiskodott Leigh

- Ahogy te is láthattad semmi. –mosolyogtam

- Jó arc? –kérdezte parasztosan Jess

- Az. –mondtam a tömör választ

- Mi van kislány, elvitte a cica a nyelved? –kuncogott Jade

- Beszélgettünk. Elkérte a számomat. Ennyi.

- Jippi…. Neked is lesz barátod! –ugrált egyszerre Jade és Jesy

- Meg vagytok bolondulva! –röhögtem- Semmi különöset nem fedeztem fel Zayn-ben, maximum barátok leszünk. –mosolyogtam

- Zayn… Hm… milyen Adoniszos neve van. –gondolkodott el Leigh

- Nem teljesen Angol, mi?! –kérdezte Jess

- Azt hiszem félig arab… vagy pakisztáni. Ezt nem kérdeztem, de látszik rajta.

- Nem rossz csávó. –állapította meg Leigh

Ekkor csörgött a telefonom. Nem tudtam, hogy kié a szám, felvettem.

Pezz: Igen tessék, Perrie Edwards.

Zayn: Szia Perrie, Zayn vagyok.. Tudod a szomszéd. Bocsi a zavarásért, csak azért hívlak, hogy holnap nem jönnél- e el velem vásárolni. Tudod kaját kéne vennem, de nem tudom, hogy hol a bolt, meg ilyenek…

Pezz: Ó szia. Nem zavarsz, egyáltalán nem. Igazából holnap a barátnőim és én vásárolni megyünk szóval a holnap nem igazán aktuális. Sajnálom.

Jade: Perrie elmegy veled!

Zayn: Ki volt ez??

Pezz: A barátnőm, Jade.

Zayn: Akkor holnap segítesz, vagy nem? Csak mert akkor kell keresnem egy térképet.

Pezz: Na jó. Olyan kettő körül a házad előtt leszek. Az megfelel?

Zayn. Köszönöm, és persze, hogy megfelel. Akkor holnap. Puszi, jó éjt.

Pezz: Puszi.

- Jade kinyírlak! –mondtam, mikor letettem a telefont

- Most mi rosszat tettem?

- Holnap veletek szerveztem programot, nem az új csávóval. –forgattam meg szemeimet

- Senki nem hal bele.. És ha téged hív, akkor akar valamit tőled. –kacsintott Jess

- Nem.. csak egyedül engem ismer itt. Én vagyok a mentőcsónak.

- Nyugi. Adok pénzt, és akkor elmész vele vásárolni valamit. –mondta Jade, és meglengette a pénztárcáját előttem

- Jade nem kell a pénzed. –mondtam unottan

- Jobban jársz, ha elveszed tőle. –mondta Leigh, és igaza lett

Felmentünk Leigh szobájába, és tévéztünk… tévéztünk addig, ameddig mindenkit el nem ragadott a saját, tökéletes Álomvilága..

Íme itt volt a második rész, remélem, hogy tetszett. Nagyon kérlek titeket, hogy komizzatok, iratkozzatok fel.  Arra gondoltam, hogy minden rész végén feltennék egy kérdést, és azt komiban meg kellene válaszolni. Ehhez a részhez tartozó kérdés: Mi tetszett ebben a részben a legjobban? Have a Good Day All xxDorcii.<3

Chapter 01. New Teacher

~ Perrie Louise Edwards ~

- Perrie keljél! Csináld meg a kávémat! –kiabált reggel hatkor anyám. Az ébresztő is megvan, csodás

Mivel nem akartam veszekedést lassan kikeltem az ágyból, majd lesiettem a konyhába, megcsinálni a reggelijét és kávéját.

- Hol vagy már?? –vinnyogott

- Itt vagyok, ne rinyálj! –mondtam, letettem elé a tálcát, majd sarkon fordultam

Felmentem az emeletre, egyenesen a fürdőbe. A hajamat lazán kontyoltam össze, és egy átlagos, olyan iskolába járós ruhát vettem fel. Halványan kisminkeltem magam, majd fogat és arcot mostam.

Szerencsémre mire lementem a konyhába, elfogyasztani a diétás turmixom, anyám már nem volt itthon.

Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a laptopom, majd felugrottam facebook-ra. 13 értesítés, 3 üzenet… csakis a barátnőim lehetnek

Az első üzenet Jade fiókjából érkezett:

Szia Csajszi!

Arra gondoltunk a többiekkel, hogy elmehetnénk ma valahova. Úgy értem, hogy vásárolni vagy valami hasonló. Pénzt ne hozz, majd én fizetek mindent. Amúgy is már rég akartam venni egy új telefont.  Majd írj, ha vagy!

Én vissza írtam neki, hogy a vásárlás megfelel, és igazán nem kell pénzt hoznia nekem, mert nálam is van.. de megmakacsolta magát, és vele nem lehet vitázni…

A második üzenet feladója Jesy:

Jó reggelt napsugár!

Jade gondolom neked is mondta a vásárlást, de ezek szerint elfelejtette, hogy ma táncra kell mennünk! Holnap viszont annál inkább el kellene menni venni valamit, mert szombaton házibuliba megyünk, és nincs egy rendes oda illő cuccunk sem. -.- Majd írj vissza kicsim. :$

Mi, ez házibulit tervez szombatra?!  Egy csomó dolgom van azon a napon… na jó, mégsem. Annyi, hogy anyám hülyeségeit hallgassam.  De én meg a bulik?! Ellentét!!! Ezt kifejtettem neki egy kedves üzenetben, de ő azt írta, hogy úgy is az lesz, amit ő akar.. a kis szóváltásunk után annyibban egyeztünk meg, hogy majd a suliban megbeszéljük.

A harmadik üzenetet Leigh-Anne küldte.

Hey Girl!

Minden rendben van veled?! Mármint nem volt semmi gond anyuddal most?? Csak mondani szeretném, hogy háromnegyed nyolcra előtted vagyok! Jade vásárolni akar, de nekünk tánc van. Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek estére, esetleg nálam is aludhatnátok. Majd írj, ha olvastad, és ne késs! <3

A barátnőim.. imádom őket! Leigh van tisztában a legjobban a helyzetemmel, ő kicsit megértőbb, mint Jesy és Jade. De ők is nagyon sokat segítenek, iszonyatosan hálás vagyok nekik! Rápillantottam az órára, már 7:40 volt. Basszus! Gyorsan felrohantam a szobámba, bepakoltam a táskámba, megfogtam a kabátom, és lerohantam. Út közben beletömtem a laptopom ( amit Jade adott tavaly karácsonyra ) is a táskába, felvettem a cipőmet, felkaptam a kabátom, és kitéptem az ajtót. Gyorsan kulcsra zártam, és pont ekkor jött meg Leigh.

- Hoppá, ma valaki nagyon pontos! –mondta és megölelt

- Bocsi, hogy nem válaszoltam, csak most néztem meg, és úgy voltam vele, hogy akkor már beszélhetünk is akár.. –nevettem

- Jólvan.. akkor mi a helyzet?!

- Anyámmal semmi érdekes nem volt.. csak a szokásos, a cselédjének tekint. És… szerintem jó ötlet a pizsama parti.

- Jupiii. –ugrándozott örömében barátnőm

- Egyébként hogy-hogy nem sikerült letenni a jogsit? –kérdeztem egy teljesen eltérő dolgot

- Amiért neked.. Anyáztam! –röhögött

Pechünkre eléggé távol van az iskola, így sokat kell sétálni. Egyedül Jade-nek van saját járgánya, de ő lakik tőlünk a legmesszebb. A mi házunk a 17-es, Leigh és családja a 19 alatt lakik, Jesy pedig egy sarokkal arrébb.  Ez mind az átlagos negyed, míg Jade és családja a villanegyedben laknak, ami a város túlsó felében van. Na jó, nem annyira messze, de eléggé távol. Ezért reggel mi hárman sétálni szoktunk, és Jade meg valamikor beesik a suliba. Azonban ahhoz képest, hogy mindent megkap nem boldog. Az anyja nem foglalkozik vele, van hogy karácsonyra is csak számítógépen keresztül beszélnek. Mikor Jade arról beszél neki, hogy milyen rossz egyedül, Norma pénzt ad neki, és meg van oldva! Legalább a testvéreivel jóban van. Épp Jesy háza előtt vártunk, és 3 perc várakozás után barátnőnk boldogan sétált felénk.

- Jó reggelt szépségeim. –ölelt meg

- Nem alszol ma nálunk? Pezz már beleegyezett. –mondta neki Leigh

- Mi,de!! De jó, pizsama parti!! –ugrándozott

- Oké, de mi ez a házibuli? –kérdeztem felvont szemöldökkel

- Csak a barátom egyik barátjának a barátja szombaton partit szervez, és megkért, hogy menjek el én is. Én meg mondtam, hogy csak akkor, ha ti is jöhettek, és igent mondott.

Na igen… Jesy az egyetlen nem szingli közöttünk.

- Aha, értem…

- Én örülök neki… Egy ideje nem voltam szórakozni, nem árt egy kis kikapcsolódás. –mosolygott Leigh

- Neked sem ártana. –ölelt át Jesy

- Rendben… - erőltettem magamra egy mosolyt, mire barátnőim megöleltek

- Nagyon hideg van… - szorította össze a fogát Leigh

- Csodálkozol?! Január elején milyen idő legyen?? –röhögtem

Én személy szerint rajongok a télért meg a tavaszért… ahogy viszont barátnőimet ismerem, ők ilyen tavasz-nyár fanok.

- Egyébként nem tudom, hogy mi bajotok van a téllel. –mondtam barátnőimnek

- Talán az, hogy hideg van?! – vonta fel a szemöldökét Jess

Ezen mindannyian elkezdtünk röhögni, és azon kaptuk magunkat, hogy már az iskola épület előtt várjuk az utolsó hiányzó láncszemet a mi kis csapatunkhoz, Jade-et.

- Megjöttem lányok! –mondta csicsergő hangján, és kipattant az újonnan szerzett Range Roverjéből.

-  Mióta van neked ilyen kocsid?! –kerekítette szemét Jesy

- Amióta azzal a csávóval kavar… Hogy is hívják? Valami H betűs, úgy emlékeszem.. –mondtam, és megvakartam a fejem

- Harry a neve. És ez az ő kocsija, csak kölcsön adta. –pirult el Mickey Mouse alkatú barátnőnk

- Óóó… már ilyen.. ilyen… ilyen komolyak a szándékai? –kérdezte meglepetten Jesy

- Mi van, már zavar, ha nem csak neked van barátod?! Tudod nem csak te vagy a világon az egyetlen, fogadd el, hogy én is boldog lehetek! –kelt ki magából Jade

- Te hallod, én nem ezt mondom…

- Dehogy nem, csakis a saját boldogságod érdekel téged, mert önző vagy!

- Te kis kurva!!! –ugrott Jesy Jade hátára

- Na jó lányok, elég lesz! –tolta szét őket Leigh, míg én Jade-et fogtam le

- Te elkényeztetett ribanc! –kiabált neki Jesy

Jade elbőgte magát..

- Szép volt Jesy.. –mondtam, és arrébb húztam Jade-et

Mikor már kellően távol voltunk tőlük, megöleltem barátnőmet

- Én nem.. nem akartam. –szipogta, és még szorosabban magához húzott

- Ne sírj.. Hallod. Boldog vagy te is, és Jess is. Ez legyen fontos. Ő nem azért kérdezte, és nem kellett volna felkapni a vizet.. Legjobb barátnők vagytok, az isten szerelmére! –néztem a szemébe, miközben kioktattam

- Köszönöm. –mondta és ismét megölelt

Visszamentünk, és Jesy szomorúan nézett Jade-re.

- Sajnálom. –mosolygott féloldalasan

- Imádlak, te bolond. –mosolygott Jade is, majd megölelték egymást

- Na jó, elég a szerelmeskedésből, 2 perc múlva kezdődnek az órák! –mondta komolyan Leigh, én csak mosolyogtam

- Amúgy mi van ezzel a Harry-vel? –kérdezte kíváncsiskodóan Jess

- Szerelmes.

- És te? –kérdeztem boldogan

- Azt hiszem.. nem tudom. –bizonytalanodott el barátnőnk

- ??? –néztem rá értetlenül, de ekkor bejött a fizika tanár.. vagyis a helyettese

- Na gyerekek.. Mint látjátok, én helyettesítem Mr. Milborrow tanár urat. Ő éppen a korházban fekszik. Sajnos még nem tudni, hogy mikor engedik ki, de addig is könnyített órákat tartunk, ami abból fog állni, hogy mindenki megmutatja, hogy miben tehetséges. Ó, majdnem elfelejtettem bemutatkozni.. Mr. Endrews tanár úr. –mosolygott az újdonsült tanárunk

- És ha megkérdezhetem miért nem fizikázunk? –kérdezte Jade

- Mivel fizika terén eléggé szűk a repertoárom, nem áll módomban tanítani önöket.. higgyék el, mindenki jobban jár így. –röhögött kisség Mr. Endrews

- Milyen szakos tanár? –tettem fel a következő kérdést

- Dráma. Tánc és dráma. –mosolygott- önök meg itt elöl gondolom az iskola csillagjai.

- Ha így emlegetnek minket, akkor igen. Jesy, Jade, Leigh-Anne és én, Perrie.  Jól táncolunk, és éneklünk. –mosolyogtam

- Nos akkor ezt nem ártana megmutatni.

- Ne már, hogy megint ezeket kell hallgatnunk! –szólt hátulról egy fiú

- Ide figyelj, te kis kuksifej! Attól még, hogy beléd egy szemernyi tehetség sem szorult, attól még nem kellene azokkal így beszélned, akik eléggé tehetségesek! Szóval kuss. –kelt ki magából Leigh

- És ifjú hölgy önt Leigh-nek vagy Anne-nek szólíthatom? –kérdezte a tanár, figyelembe se véve Leigh előbbi kirohanását

- Mindegy.. csak Leigh-Anne-nek ne. –nevetett barátnőm

- Várjunk.. Ha ön dráma és tánc tanár, akkor tánc óra is lesz a suliban? –csillant fel a szemem

- Mrs. Edwards ennek nagy lehetősége van. Egyébként annyira ismerős ez a név. Apád mit dolgozik? –tette fel a kérdést, amire nem számítottam

- Fogalmam sincs… 4 éves voltam, mikor elhagyott. –mondtam halkan, mire Jess csak megölelt

- Oh, ezt sajnálattal hallom. Mi volt a neve? –kíváncsiskodott tovább

- Nem emlékszem. –ismét halkult vagy két fokot a hangom

- Rendben.. akkor lányok önök mióta táncolnak? –váltott témát Mr. Endrews, amiért nagyon hálás voltam.

- Jesy 11 éves kora óta, Jade 12 éves kora óta, Pezz 8 éves kora óta én meg 10 éves korom óta. Azonban 12 éves korunk óta táncolunk együtt.. –válaszolt Leigh

- Szóval Mrs. Edwards már jól képzett ilyen téren. –mosolygott a tanár

- Eléggé. –mondtam

- Már kicseszettül unom, hogy róluk szól az egész óra. –szólalt meg Claire, ismertebb nevén Barbie. Az osztály kurvája..

- És ha valami nem tetszik Mrs. Barbiebaba, akkor nyugodtan kifáradhat. –mosolygott Mr. Endrews

Ez a tanár ilyen nemtörődöm stílusú??? Nagy fazon, azt meg kell hagyni.

Barbie lesütött szemmel ülte tovább az órát.

- És ha megkérdezhetem mikor lesz az első táncóra? –kérdezte Josh ( az osztálytársunk )

- Nos, fiatal ember ha minden igaz, akkor ma délután.

- Tanár úr! A lányokkal nekünk külön tánc van minden kedden és csütörtökön.  Szóval ma is megyünk, ha nem gond. –mosolyogtam

- Persze, hogy nem gond! A többi napon azonban várom önöket. –mondta, és ez volt a végszó. Kicsöngettek.

- Idefigyelj Pezz. Én nem tudom, hogy hogyan tudod ilyen mélyre benyalni magad egy tanárnál, de tapsot érdemelsz. –jött oda hozzánk Barbie és csapata

- Idefigyelj Barbiee. Tudod én szimpatikus vagyok a tanároknak, és kedves vagyok. Van tehetségem, és nem nyalok…. nem fekszem össze minden jött ment köcsöggel, szóval ha kérhetem, takarodj innen, amíg be nem verem azt az agyon alapozózott  betonfejedet. Köszönöm. –mosolyogtam rá

Felhúzta az orrát, és sarkon fordult, a többi pincsivel együtt.

- Na lányok, akkor ma nálam alszotok mind? –kérdezte Leigh egy kis idő után

- Persze! –vágtuk rá mindnyájan