Nem értem.. Zayn elrohant, a lányok meg be akarnak ráncigálni a városba.
- Leigh fogd fel, hogy nincs kedvem!!! - vágódtam le az ágyra.
- Cica, neked is jót fog tenni. - győzködött, majd mikor látta, hogy semmi esélye, megfogta, és rámugrott.
- Szállj le!! - röhögtem.
- Addig nem, amíg igent nem mondasz!!!
- Jó, jó, csak szállj le! Menjünk! - adtam be a derekam.
- Juppi!! Csak vegyél fel valami kényelmesebbet... -mutatott a ruhámra.
- Mégis hova megyünk? - kérdeztem.
- Titok, de ennél pár fokkal kényelmesebb göncre lenne szükséged.
Nagy nehezen, de odasétáltam a szekrényhez, és felvettem a ruhát, amit ennek megfelelően kényelmesnek választottam.
- Indulunk! - hallottam lentről Jesy hangját.
Nagyot sóhajtva, de szépen lassan elindultam lefelé a lépcsőn.
- Szóval... bemegyünk egy McDonald's-ba, a London Eye-hoz, és sétálunk a városban.. ja meg shoppingolunk egy kicsit. - mosolygott Jade.
Kivételesen nem kocsival megyünk, mert ha sétálunk, akkor nem kell. Felszálltunk a buszra, majd az első célunk felé vettük az irányt: McDonald's. Szerencsére a busz pont előtte rakott le, ezért nem kellet sokat sétálni.
- Rendben.. akkor kérünk 12 sajtburgert, 4 nagy epres shaket, 2 nagy sültkrumplit, és egy karamellás McFreezt, alul-felül öntettel. - sorolta Leigh, a pultos csajnak.
- Itt fogysztják, vagy elvitelre csomagoljam? - kérdezte kedvesen.
- Elvitelre. - vágta rá egyből Leigh.
Jesy és én kimentünk, amíg a lányok kifizetik, majd pár perc múlva a Temze partján fogyasztottuk az ételt.
Beszélgettünk gyerekkori emlékekről, a atáncról, a zenéről, és a hamarosan bekövetkezendő zenetáborról is.
Jó volt velük lenni, rég nem volt rá lehetőségünk.
- Hamarosan itt a tavaszi szünet! - lelkendezett Jade.
- Hova mész Harry-vel? - forgattuk a szemünket.
- Ez nem ér.. - nevetett, majd hozzátette- Bemutat a szüleinek...
Erre mi hárman elkezdtünk huhogni, mire Jade megdobált minket a hamburger csomagolójának összegyűrt változatával.
Nagy nevetés közepette eszünkbe jutott az az ötlet, hogy mi lenne, ha valamit elkezdenénk énekelni.. Végül is Pink - Perfect című számát választottuk. Rég énekeltünk együtt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy csomó ember tapsol, mi pedig mosolygunk.
- Az első sikerélményünk. - nevettem, majd megöleltem barátnőimet.
- London Eye? - kérdezte Leigh, mikor végeztünk az evéssel.
- Gyerünk! - mondtam, majd egymásba karolva indultunk el, London Szeme felé.
Nem tudom, hogy mi történhetett, de eléggé kevesen voltak, a megszokott kígyózó sor helyett. 15 perc sorban állás után már el is indult velünk az óriáskerék.
- Csajok nagyon köszönöm nektek.. - mondtam, amint lassan elkezdett emelkedni a kabin.
- Ugyan.. - nevettek.
Míg haladtunk felfelé, elbambultam. Gondolkodtam.. Mi van most Zaynnel? Fogalmam sincs.. Mi van velünk? Nem tudom. Ha nem őszinte velem, nem is lesz semmi ebből. Először barátnak kéne maradnunk. Nem többnek. De szeretem.. bármit csinál, vagy nem csinál, nekem akkor is tökéletes, és ő a nagy Ő! Nem értem magamat..
Gondolat menetemből Jade hangja zökkentett ki, amikor ugyanis közölte, hogy már a földön vagyunk.
Kiszálltunk, majd elkezdtünk sétálni, végig a Temze partján. Jade telefonhívást kapott, és valószínüleg direkt lemaradt mögöttünk.
- Kivel beszél? - kérdeztem.
- Gondolom Hazza. Akkor szokta ezt csinálni.. -mondta Leigh.
5 perc múlva Jade megint mellettünk volt, és közölte, hogy rosszul van, menjünk haza. Igazából nekem se sok kedvem volt már maradni, ezért mindenki beleegyezett. Azt is elhatároztuk, hogy inkább taxit hívunk, nincs kedvünk buszra szállni.
20 perc múlva már az ajtót nyitottuk. Zayn sehol. Nagyon jó.
- Lányok nézünk valami filmet? - kérdeztem mosolyogva, miközben teát töltöttem magamnak.
Bögre elejt, valaki hátulról megijesztett.
- Zayn! - kiabáltam, de majdnem összeestem a félelemtől.
- Bocsi, nem megijeszteni akartalak. - nevetett.
- Ilyet többet ne! - mondtam, miközben a pultra támaszkodtam.
- Feljönnél velem a szobába? - kérdezte, de egyből megfogta a kezem, és felfelé húzott.
- Zayn, ha ez egy újabb tréfa, én megöllek. - fenyegettem.
- Nyugi, csak maradj csendben... - mondta, majd óvatosan kinyitotta a szoba ajtót.
- Oké, most miért vagyunk itt? -néztem rá kérdőn.
- Nézd meg az ágyat. - nevetett lágyan.
Lassan közelebb léptem az ágyhoz, és egy alvó szőrgombócot pillantottam meg.
- A tied! - mosolygott bátorítóan Zayn.
- köszönöm.. - mondtam, és könny szökött a szemembe.
- És mi lesz a neve? - kérdezte.
Ezen egy kicsit elgondolkoztam.. nem akarok neki átlagos nevet, mint Buksi, vagy hasonló.. Az összes kutya hozzám szaladna a parkban, az nem jó...
- Hachi! - válaszoltam.
- Egészségedre, de mi lesz a kutyuli neve? - nézett rám nagy barna szemeivel.
- Nem, te bolond. -vágtam hozzá egy párnát- az lesz a neve, hogy Hatchi.
- Jaaa, az más. -nevetett- Nem hétköznapi, szép név. - ölelt meg, majd gyorsan egy képet csináltam az én kiskutyámról.
