~ Perrie Louise Edwards ~
- Perrie keljél! Csináld meg a kávémat! –kiabált reggel hatkor anyám.
Az ébresztő is megvan, csodás
Mivel nem akartam veszekedést lassan kikeltem az ágyból, majd lesiettem
a konyhába, megcsinálni a reggelijét és kávéját.
- Hol vagy már?? –vinnyogott
- Itt vagyok, ne rinyálj! –mondtam, letettem elé a tálcát, majd sarkon
fordultam
Felmentem az emeletre, egyenesen a fürdőbe. A hajamat lazán kontyoltam
össze, és egy átlagos, olyan iskolába járós ruhát vettem fel. Halványan
kisminkeltem magam, majd fogat és arcot mostam.
Szerencsémre mire lementem a konyhába, elfogyasztani a diétás turmixom,
anyám már nem volt itthon.
Leültem a kanapéra, bekapcsoltam a laptopom, majd felugrottam facebook-ra.
13 értesítés, 3 üzenet… csakis a barátnőim lehetnek
Az első üzenet Jade fiókjából érkezett:
Szia Csajszi!
Arra gondoltunk a többiekkel, hogy elmehetnénk ma valahova. Úgy
értem, hogy vásárolni vagy valami hasonló. Pénzt ne hozz, majd én fizetek mindent. Amúgy is már rég akartam venni egy új
telefont. Majd írj, ha vagy!
Én vissza írtam neki, hogy a vásárlás megfelel, és igazán nem kell
pénzt hoznia nekem, mert nálam is van.. de megmakacsolta magát, és vele nem
lehet vitázni…
A második üzenet feladója Jesy:
Jó reggelt napsugár!
Jade gondolom neked is mondta a vásárlást, de ezek szerint
elfelejtette, hogy ma táncra kell mennünk! Holnap viszont annál inkább el
kellene menni venni valamit, mert szombaton házibuliba megyünk, és nincs egy
rendes oda illő cuccunk sem. -.- Majd írj vissza kicsim. :$
Mi, ez házibulit tervez szombatra?!
Egy csomó dolgom van azon a napon… na jó, mégsem. Annyi, hogy anyám
hülyeségeit hallgassam. De én meg a
bulik?! Ellentét!!! Ezt kifejtettem neki egy kedves üzenetben, de ő azt írta,
hogy úgy is az lesz, amit ő akar.. a kis szóváltásunk után annyibban egyeztünk
meg, hogy majd a suliban megbeszéljük.
A harmadik üzenetet Leigh-Anne küldte.
Hey Girl!
Minden rendben van veled?! Mármint nem volt semmi gond anyuddal
most?? Csak mondani szeretném, hogy háromnegyed nyolcra előtted vagyok! Jade
vásárolni akar, de nekünk tánc van. Arra gondoltam, hogy átjöhetnétek estére,
esetleg nálam is aludhatnátok. Majd írj, ha olvastad, és ne késs! <3
A barátnőim.. imádom őket! Leigh van tisztában a legjobban a
helyzetemmel, ő kicsit megértőbb, mint Jesy és Jade. De ők is nagyon sokat
segítenek, iszonyatosan hálás vagyok nekik! Rápillantottam az órára, már 7:40
volt. Basszus! Gyorsan felrohantam a szobámba, bepakoltam a táskámba, megfogtam
a kabátom, és lerohantam. Út közben beletömtem a laptopom ( amit Jade adott
tavaly karácsonyra ) is a táskába, felvettem a cipőmet, felkaptam a kabátom, és
kitéptem az ajtót. Gyorsan kulcsra zártam, és pont ekkor jött meg Leigh.
- Hoppá, ma valaki nagyon pontos! –mondta és megölelt
- Bocsi, hogy nem válaszoltam, csak most néztem meg, és úgy voltam
vele, hogy akkor már beszélhetünk is akár.. –nevettem
- Jólvan.. akkor mi a helyzet?!
- Anyámmal semmi érdekes nem volt.. csak a szokásos, a cselédjének
tekint. És… szerintem jó ötlet a pizsama parti.
- Jupiii. –ugrándozott örömében barátnőm
- Egyébként hogy-hogy nem sikerült letenni a jogsit? –kérdeztem egy
teljesen eltérő dolgot
- Amiért neked.. Anyáztam! –röhögött
Pechünkre eléggé távol van az iskola, így sokat kell sétálni. Egyedül
Jade-nek van saját járgánya, de ő lakik tőlünk a legmesszebb. A mi házunk a
17-es, Leigh és családja a 19 alatt lakik, Jesy pedig egy sarokkal arrébb. Ez mind az átlagos negyed, míg Jade és családja
a villanegyedben laknak, ami a város túlsó felében van. Na jó, nem annyira
messze, de eléggé távol. Ezért reggel mi hárman sétálni szoktunk, és Jade meg
valamikor beesik a suliba. Azonban ahhoz képest, hogy mindent megkap nem
boldog. Az anyja nem foglalkozik vele, van hogy karácsonyra is csak
számítógépen keresztül beszélnek. Mikor Jade arról beszél neki, hogy milyen
rossz egyedül, Norma pénzt ad neki, és meg van oldva! Legalább a testvéreivel jóban van. Épp Jesy háza
előtt vártunk, és 3 perc várakozás után barátnőnk boldogan sétált felénk.
- Jó reggelt szépségeim. –ölelt meg
- Nem alszol ma nálunk? Pezz már beleegyezett. –mondta neki Leigh
- Mi,de!! De jó, pizsama parti!! –ugrándozott
- Oké, de mi ez a házibuli? –kérdeztem felvont szemöldökkel
- Csak a barátom egyik barátjának a barátja szombaton partit szervez,
és megkért, hogy menjek el én is. Én meg mondtam, hogy csak akkor, ha ti is
jöhettek, és igent mondott.
Na igen… Jesy az egyetlen nem szingli közöttünk.
- Aha, értem…
- Én örülök neki… Egy ideje nem voltam szórakozni, nem árt egy kis
kikapcsolódás. –mosolygott Leigh
- Neked sem ártana. –ölelt át Jesy
- Rendben… - erőltettem magamra egy mosolyt, mire barátnőim megöleltek
- Nagyon hideg van… - szorította össze a fogát Leigh
- Csodálkozol?! Január elején milyen idő legyen?? –röhögtem
Én személy szerint rajongok a télért meg a tavaszért… ahogy viszont barátnőimet
ismerem, ők ilyen tavasz-nyár fanok.
- Egyébként nem tudom, hogy mi bajotok van a téllel. –mondtam
barátnőimnek
- Talán az, hogy hideg van?! – vonta fel a szemöldökét Jess
Ezen mindannyian elkezdtünk röhögni, és azon kaptuk magunkat, hogy már
az iskola épület előtt várjuk az utolsó hiányzó láncszemet a mi kis
csapatunkhoz, Jade-et.
- Megjöttem lányok! –mondta csicsergő hangján, és kipattant az újonnan
szerzett Range Roverjéből.
- Mióta van neked ilyen kocsid?!
–kerekítette szemét Jesy
- Amióta azzal a csávóval kavar… Hogy is hívják? Valami H betűs, úgy
emlékeszem.. –mondtam, és megvakartam a fejem
- Harry a neve. És ez az ő kocsija, csak kölcsön adta. –pirult el
Mickey Mouse alkatú barátnőnk
- Óóó… már ilyen.. ilyen… ilyen komolyak a szándékai? –kérdezte
meglepetten Jesy
- Mi van, már zavar, ha nem csak neked van barátod?! Tudod nem csak te
vagy a világon az egyetlen, fogadd el, hogy én is boldog lehetek! –kelt ki
magából Jade
- Te hallod, én nem ezt mondom…
- Dehogy nem, csakis a saját boldogságod érdekel téged, mert önző vagy!
- Te kis kurva!!! –ugrott Jesy Jade hátára
- Na jó lányok, elég lesz! –tolta szét őket Leigh, míg én Jade-et
fogtam le
- Te elkényeztetett ribanc! –kiabált neki Jesy
Jade elbőgte magát..
- Szép volt Jesy.. –mondtam, és arrébb húztam Jade-et
Mikor már kellően távol voltunk tőlük, megöleltem barátnőmet
- Én nem.. nem akartam. –szipogta, és még szorosabban magához húzott
- Ne sírj.. Hallod. Boldog vagy te is, és Jess is. Ez legyen fontos. Ő
nem azért kérdezte, és nem kellett volna felkapni a vizet.. Legjobb barátnők
vagytok, az isten szerelmére! –néztem a szemébe, miközben kioktattam
- Köszönöm. –mondta és ismét megölelt
Visszamentünk, és Jesy szomorúan nézett Jade-re.
- Sajnálom. –mosolygott féloldalasan
- Imádlak, te bolond. –mosolygott Jade is, majd megölelték egymást
- Na jó, elég a szerelmeskedésből, 2 perc múlva kezdődnek az órák!
–mondta komolyan Leigh, én csak mosolyogtam
- Amúgy mi van ezzel a Harry-vel? –kérdezte kíváncsiskodóan Jess
- Szerelmes.
- És te? –kérdeztem boldogan
- Azt hiszem.. nem tudom. –bizonytalanodott el barátnőnk
- ??? –néztem rá értetlenül, de ekkor bejött a fizika tanár.. vagyis a
helyettese
- Na gyerekek.. Mint látjátok, én helyettesítem Mr. Milborrow tanár
urat. Ő éppen a korházban fekszik. Sajnos még nem tudni, hogy mikor engedik ki,
de addig is könnyített órákat tartunk, ami abból fog állni, hogy mindenki
megmutatja, hogy miben tehetséges. Ó, majdnem elfelejtettem bemutatkozni.. Mr.
Endrews tanár úr. –mosolygott az újdonsült tanárunk
- És ha megkérdezhetem miért nem fizikázunk? –kérdezte Jade
- Mivel fizika terén eléggé szűk a repertoárom, nem áll módomban
tanítani önöket.. higgyék el, mindenki jobban jár így. –röhögött kisség Mr.
Endrews
- Milyen szakos tanár? –tettem fel a következő kérdést
- Dráma. Tánc és dráma. –mosolygott- önök meg itt elöl gondolom az
iskola csillagjai.
- Ha így emlegetnek minket, akkor igen. Jesy, Jade, Leigh-Anne és én,
Perrie. Jól táncolunk, és éneklünk.
–mosolyogtam
- Nos akkor ezt nem ártana megmutatni.
- Ne már, hogy megint ezeket kell hallgatnunk! –szólt hátulról egy fiú
- Ide figyelj, te kis kuksifej! Attól még, hogy beléd egy szemernyi
tehetség sem szorult, attól még nem kellene azokkal így beszélned, akik eléggé
tehetségesek! Szóval kuss. –kelt ki magából Leigh
- És ifjú hölgy önt Leigh-nek vagy Anne-nek szólíthatom? –kérdezte a
tanár, figyelembe se véve Leigh előbbi kirohanását
- Mindegy.. csak Leigh-Anne-nek ne. –nevetett barátnőm
- Várjunk.. Ha ön dráma és tánc tanár, akkor tánc óra is lesz a
suliban? –csillant fel a szemem
- Mrs. Edwards ennek nagy lehetősége van. Egyébként annyira ismerős ez
a név. Apád mit dolgozik? –tette fel a kérdést, amire nem számítottam
- Fogalmam sincs… 4 éves voltam, mikor elhagyott. –mondtam halkan, mire
Jess csak megölelt
- Oh, ezt sajnálattal hallom. Mi volt a neve? –kíváncsiskodott tovább
- Nem emlékszem. –ismét halkult vagy két fokot a hangom
- Rendben.. akkor lányok önök mióta táncolnak? –váltott témát Mr.
Endrews, amiért nagyon hálás voltam.
- Jesy 11 éves kora óta, Jade 12 éves kora óta, Pezz 8 éves kora óta én
meg 10 éves korom óta. Azonban 12 éves korunk óta táncolunk együtt.. –válaszolt
Leigh
- Szóval Mrs. Edwards már jól képzett ilyen téren. –mosolygott a tanár
- Eléggé. –mondtam
- Már kicseszettül unom, hogy róluk szól az egész óra. –szólalt meg
Claire, ismertebb nevén Barbie. Az osztály kurvája..
- És ha valami nem tetszik Mrs. Barbiebaba, akkor nyugodtan kifáradhat.
–mosolygott Mr. Endrews
Ez a tanár ilyen nemtörődöm stílusú??? Nagy fazon, azt meg kell hagyni.
Barbie lesütött szemmel ülte tovább az órát.
- És ha megkérdezhetem mikor lesz az első táncóra? –kérdezte Josh ( az
osztálytársunk )
- Nos, fiatal ember ha minden igaz, akkor ma délután.
- Tanár úr! A lányokkal nekünk külön tánc van minden kedden és
csütörtökön. Szóval ma is megyünk, ha
nem gond. –mosolyogtam
- Persze, hogy nem gond! A többi napon azonban várom önöket. –mondta,
és ez volt a végszó. Kicsöngettek.
- Idefigyelj Pezz. Én nem tudom, hogy hogyan tudod ilyen mélyre benyalni
magad egy tanárnál, de tapsot érdemelsz. –jött oda hozzánk Barbie és csapata
- Idefigyelj Barbiee. Tudod én szimpatikus vagyok a tanároknak, és
kedves vagyok. Van tehetségem, és nem nyalok…. nem fekszem össze minden jött
ment köcsöggel, szóval ha kérhetem, takarodj innen, amíg be nem verem azt az
agyon alapozózott betonfejedet.
Köszönöm. –mosolyogtam rá
Felhúzta az orrát, és sarkon fordult, a többi pincsivel együtt.
- Na lányok, akkor ma nálam alszotok mind? –kérdezte Leigh egy kis idő
után
- Persze! –vágtuk rá mindnyájan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése