~ Perrie Louise Edwards ~
- Ha szeretsz, akkor miért kell ezt művelned? Direkt kínzol? –emelte
fel a hangját
- Zayn.. –mondtam halkan
- Direkt csinálod. Életemben először érzek így valaki iránt, de te csak
kínzol! Élvezed, mi?! Élvezed, hogy szenvedni látsz?! –tolt a falhoz, és
láttam, hogy szemében könnyek gyűlnek
Nem tehetem ezt vele… De én még nem akarom…
- Zayn kérlek ne csináld ezt, nyugodj meg. –tettem a kezem az arcára
- Nem bírom, érted?! Megőrjítesz! Sajnálom. –mondta és ajkaink lassan
összeértek
Életem első csókja… és olyan gyengéd, hogy azt elmondani nem tudom. De
úgy, ahogy minden, egyszer ennek is vége szakadt. Zayn ellökött magától.
- Mi a baj??? –kérdeztem értetlenül
- Nem akartad, és én megtettem. Nem kellett volna. –mondta, és
lehajtotta a fejét
- Zayn komolyan…
Ellépett előlem, és odasétált az egyik fiókhoz. Kivett belőle egy
fegyvert..
- Zayn mit csinálsz?! –ijedtem meg
- Sajnálom. –mondta és a fejéhez szorította a fegyver csövét
- Könyörgöm ne csináld ezt! –kiabáltam neki- Zayn könyörgöm, kérlek!
Szeretlek, ne csináld ezt! –mondtam, és éreztem, ahogy egy könnycsepp kifolyik
a szememből. Sírtam.
Zayn elejtette a pisztolyt és felém haladt. Sírok. Nem hiszem el!!
- Te sírsz? –kérdezte könnyes szemmel
- Miért kellett ez?? –kérdeztem, miközben egyre több könny tört elő a
szememből
- Nem tudom. Hülye vagyok. –csókolt meg újra
Mikor elváltak ajkaink látszott rajta, hogy ő sem ért semmit, csak úgy
nem, mint én.
- Te miattam sírsz? –kérdezte kicsit mosolyogva
- Szerinted?! Előttem akartad megölni magad, ráadásul miattam. –szipogtam
- Ezt sikerült kiváltanom belőled. 14 év után most először sírsz.
–mondta és mosolyra húzta a száját
- Én szeretlek. –mondtam és megöleltem
Nem mondhatom ezt neki. Hisz nem vagyok biztos az érzéseimben. Csak
ezért mondtam, mert meg akarta ölni magát, és túl értékes számomra ahhoz, hogy
elveszítsem. De nem ennyire.
Felvettem a kabátom, és kisiettem az ajtón. Gyorsan szaladtam, nehogy
utolérjen. Hívott.. többször is, de nem
vettem fel a telefont. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, csak mentem, amerre
éppen a lábam vitt. Kiszellőztettem a fejem, és arra jutottam, hogy ennyi idő
alatt nem lehet szerelmes valaki.. még Zayn sem. Fél háromkor értem haza, és iszonyatos
piaszag volt a lakásban.
- Pezz. Pezzy te vagy az??? –jött felém Zayn, akit alig ismertem fel
- Jesszusom, te mennyit ittál?! –toltam el magamtól
- Miattad volt. Elmentél. Azt hittem, hogy itt hagysz! –mondta és
próbált megölelni, de kitértem előle
- Zayn nem csinálhatjuk ezt! Én holnap beszélek Leigh-el, és átköltözöm
hozzá. Vagy Jade-hez. Nem maradhatunk ketten ebben a lakásban. Nem lehet.
–ráztam nemlegesen a fejem
- Hisz azt mondtad, hogy szeretsz. –nézett értetlenül a nagy barna
szemeivel
- Te is azt mondtad.. de ez lehetetlen. Ennyi idő alatt nem lehet
szerelmes valaki. –mondtam és lesütöttem a szemem
- Könyörgöm.. –halkult a hangja, s könnyezni kezdett
- Jó éjt Zayn.
- Nem teheted ezt! –kiabált teli torokból, vagy 10 percen át, míg végül
megelégeltem
Rossz volt ezt hallgatni, hogy ez mind az én hibám.
- Kérlek állj le! –mondtam neki
- Szeretlek. Érted?!?!
Nem tehettem mást. Megcsókoltam.
- Menjünk aludni, oké?! –kérdeztem tőle
Ő csak bólintott, és felmentünk a szobájába. Nem akartam még egy
balhét, ezért mellé feküdtem. Eléggé kellemes érzés volt, ahogy átkarol és
magához húz. Így aludtunk el…
Reggel a telefonom csörgésére keltem. Kinyomtam Jade-et, majd
visszahívom, ha felébredtem. Magam mellé néztem, és Zayn sehol nem volt. Lassan
kikeltem az ágyból, majd lebaktattam a lépcsőn, egészen a konyháig, ahol Zayn
várt.
- Öm… Jó reggelt. –köszöntem
- Jó reggelt. –mondta ő is és közelebb jött, megcsókolt
- Bocs, beszélnem kell a lányokkal. –mondtam, és előkutattam a
laptopomat. Gyorsan megnyitottam a fecebook-ot, és 3 üzenetem volt. Jade, Leigh
és Jesy.
„Szívem!
Hallottam,
hogy tegnap összekaptatok Leigh-el, remélem, hogy semmi gond. J
Aggódom miattad, ugyanis tegnap egy szót sem szóltál, és Leigh nem hajlandó
rólad beszélni. Majd írj, ha leszel. Jadeex.x”
„Pezz…
Nagyon
sajnálom a tegnapit, remélem, hogy nem haragszol. Hülye voltam, bevallom.
Remélem, hogy minden rendben, és már izgulok miattad! Amint vagy, légy szíves
egyből írj! <3 Leigh:$”
Halihó
Csajos.
Már
nagyon várom a mai partit. Hallottam, hogy összevesztél Leigh-el, nagyon
remélem, hogy hamar kibékültök! Remélem élsz még, mert tegnap is alig voltál
itt. xd Na mind1 nyolcra érted megy Jade, és együtt mentek a partira!
Puszillak, majd írj: Jess.:]
Én visszaírtam a lányoknak, hogy majd sürgősen beszélnünk kell, és hogy
minden oké, még élek. Leigh és én kibékültünk, és felvilágosítottam barátnőimet
arról, hogy tegnap nem volt időm vásárolgatni, ennek fejében nemsokára átjön
Leigh hogy adjon valami jó ruhát.
Az internetezés rejtelmeiből Zayn keze zökkentett ki, amikor épp a
combomat simogatta.
- Már bocs, de mit csinálsz?! –vettem le a kezét a combomról, amit úgy
fogtam meg, mint egy koszos zoknit
- Mi nem együtt vagyunk? –kérdezte mosolyogva
- Attól még, hogy tegnap nem akartam, hogy hülyeséget csinálj, és veled
aludtam, nem jelenti azt, hogy máris egy párt alkotunk.
- Akkor miért nem akartad, hogy hülyeséget csináljak?!
- Mert ahhoz túl fontos vagy nekem Zayn.. De nem annyira, hogy máris
együtt legyünk. –mondtam, és megöleltem
- Akkor ennyi? Csak barátok vagyunk?? –kérdezte lehajtott fejjel
- Egyenlőre. Nem azt mondom, hogy azok is maradunk. Mert valóban
szeretlek, de egy kis időre van szükségem.
–mondtam neki, és egy puszit adtam a szájára
- Én akkor is szeretlek. –mondta és megölelt
Ekkor csöngettek.
- Leigh lesz az. –mondtam boldogan, és rohanni kezdtem
Megöleltük egymást, majd bemutattam Leigh-nek Zayn-t.
- Örülök, hogy megismertelek. –mosolygott barátnőm
- Aha… - mondta Zayn és egy üveg bor társaságában felballagott a
szobájába
- Neki mi baja van???? –kérdezte Lele
- Chaj….. csak annyi, hogy megmondtam neki, hogy nem akarok többet
barátságnál.
- Jól van Kincs. Hoztam neked jó pár ruhát, szóval menjünk fel a
szobádba, és próbáld fel őket. –örvendezett barátnőm
Öntöttem két pohár Pina Colada-t, és felindultunk a szobámba.
- Figyelj…. meg szeretném kérdezni, hogy nem lakhatnék-e nálatok… csak
ideiglenesen… - tettem fel a kérdést
- Mi, nem!!!!! Nem fogod itt hagyni
életed szerelmét
- Nem a szerelmem. –mondtam idegesen, míg próbáltam magamat betuszkolni
az első ruhába
- Nem tudom, hogy miért nem vallod be magadnak. –állt meg Leigh a tükör
előtt, és oldalra fordította a fejét
- Szeretem. Oké, de ez még korai. Ennyi… - mondtam és kiválasztottam a megfelelő
ruhát
Egy fekete mini ruha volt… extra mini. Egy hatalmas masni volt a melle
alatt, és jó feszes kis gönc.
- Ez lesz az. –lóbáltam meg Leigh szeme előtt a ruhát
- Nem hiszem, hogy ebben kellene eljönnöd. –húzta el a száját
- Miért?! Mi bajom lesz?? –kérdeztem felvon szemöldökkel, majd
felpróbáltam a 8 centis magassarkút is.
- Zayn! Halihó, majdnem együtt vagytok. –ütött a fejemre, amin én
nevetni kezdtem
- Egyenlőre nem… független vagyok, és ezt kiélvezem. –kacsintottam,
majd a tükör elé álltam
- Csodás vagy drágám, de akkor is… - mondta és megölelt- egyébként mi
volt tegnap Zayn-el?
- Beszélgettünk… mindent elmondtam neki, azonban úgy gondolom, hogy ő
nem mondott el mindent az életéről. És sírtam… - mosolyodtam el egy kicsit
- Hogy mi a franc?!?! Mindent???? SÍRTÁL????? –tette fel egymás után a
kérdéseket
- Igen, mindent. Most már ismer, tudja, hogy milyen vagyok. És igen,
sírtam.
- Miért?? Mi történt? –barátnőm hangjában aggodalom hallatszott
- Fegyvert fogott a fejéhez. –halkult el a hangom, és visszagondoltam a
tegnapi napra
Barátnőm értetlenül nézett.
- Mondtam, hogy valami nem stimmel vele. –vontam meg a vállam, és
magamra kaptam az itthoni ruhámat
- És mi van, ha egy sorozatgyilkos??? –nézett kikerekedett szemmel
Leigh
- Ne aggódj. –nyugtattam meg, de én magam sem voltam a legnyugodtabb
állapotomban
Mit keresett nála fegyver? És miért a konyha fiókban tartja? Miért csak
annyit mondott az életéről? Gondolkodásomból Leigh zökkentett ki.
- Gyilkos pasi 9 óránál. –mondta és Zayn felé biccentett a fejével.
- Ma mentek valahova? –kérdezte mosolyogva.
- Igen. Buliba. – válaszoltam, mivel Leigh nem tudott megszólalni.
- Oké, és… - kezdte de csörgött a telefonja.
- Nem stimmel valami.. nagyon nem. –vakarta meg a képzeletbeli
szakállát barátnőm.
Zayn 10 perc múlva visszajött. Vagyis..
- Mikor mentek? –kérdezte kissé feldúltan.
- Nyolcra jön értünk Jade. – válaszoltam .
- Addigra vissza érek. –mosolygott kissé, majd kirobbant az ajtón
- Oké, én félek. –mondtam Leigh-nek.
- Nem hiszem, hogy egy angyal ez a Zayn. Azt mondta, hogy félig
pakisztáni?? –kérdezte, mire aprót bólintottam- Akkor lehet, hogy terrorista.
- Te hülye vagy! –röhögtem el magam
Oké, lehet, hogy nem az, akinek mondja magát, és bankrabló, vagy nem
tudom, de terrorista biztos nem.
- Nem megyünk fel készülődni? –terelt témát barátnőm
- Ilyenkor?? Még csak 11 van. Jade pedig csak nyolcra jön. –nevettem.
- Na akkor. Mesélj, mi volt tegnap… mármint történt valami konkrét??
Csak ezért, mert ha terrorista és lefeküdtetek, akkor téged is bánthatnak, mert
kapcsolatban állsz vele. –mondta komolyan Leigh.
- Nem hiszem, hogy ezzel kellene foglalkoznunk. Kérsz valamit enni? – kérdeztem
de nem válaszolt
Leültünk egy kicsit tévézni, majd olyan 4 óra körül Zayn feldúlt
állapotban érkezett meg. Leigh aludt.
- Helo. –köszöntem halkan.
- Szia Pezz. Beszélhetnénk? –kérdezte, mire én óvatosan felálltam, és
kimentem a konyhába.
- Na mondd. –mosolyogtam rá.
- Ne menj ma el.
- Hogy mi, miért? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel
- Nem mondhatom el. Nem lehet. De könyörgöm, a te érdekedben, hogy ne menj
el. –könyörgött, és kezdtem megijedni
- Zayn mondd már el, hogy mi a francba keveredtél bele! –üvöltöttem, de
szerencsére Leigh nem kelt fel
- Nem lehet. Így is elég nagy kárt okoztam. Akkor elmegyek veletek.
- Dehogy jössz! Elég nagy vagyok, tudok magamra vigyázni!
- Kérlek. A te érdekedben. Nem rosszat akarok, hidd el. –húzott magához,
én azonban eltoltam .
- Zayn. Nem, és kész! Elmegyek, akármit csinálsz, akkor is. És ha
megbocsájtasz, most megyek készülődni. –mondtam és felrohantam a szobámba
Na akkor azért is kihívóan fogok elmenni arra a retkes bulira. A
hajamat besütöttem, és erősen sminkeltem ki magam. Mikor a fürdős
tennivalóimmal végeztem, bementem a szobába, hogy felvegyem a ruhát. Éppen
vettem volna fel, amikor Zayn benyitott, és nagy, gyors léptekkel haladt felém.
Jesszusom, mit akar ez??
- Ne menj, kérlek. –mondta, és szorosan a falhoz nyomott, nem hagyva
helyett a testeink között.
- Zayn nem zavar, hogy egy szál semmiben vagyok? –húztam fel a
szemöldököm, és magamra mutattam- Mert engem kicseszettül zavar, hogy itt állok
fehérneműben, te pedig a falhoz nyomva beszélsz hozzám. Nem beszélve arról,
hogy a farkad érzékelte ezt a helyzetet. –mondtam és csodálkoztam, hogy nem
pirultam el.
- Oooo. Én sajnálom. –dadogott – de könyörgöm.. legalább ne így menj
el.
- Hogy így? –néztem rá értetlenül.
- Nézz magadra! Gyönyörű vagy, és kihívó. –mondta és meg akart ölelni.
- Hahó. Izé, bocsi a zavarásért, csak szólni akartam, hogy kezdj el
készülődni. Mondjuk 15 perc még belefér, szóval nem zavarok tovább. –mondta mosolyogva
Leigh.
- Még mindig félmeztelen vagyok. –mondtam és kitértem Zayn karjai
közül, majd megragadtam a ruhát, és gyorsan felkaptam- Felhúzod?! –néztem Zayn-re
segítségkérőn.
- Persze. –mondta és óvatosan felhúzta a ruhám cipzárját úgy, hogy
simította keze a hátamat.
- Kösz. –mondtam, és egy újabb réteg szájfényt kentem ajkaimra
- Akkor elmész? –kérdezte sóhajtva.
- Ez van, sajnálom. –vontam meg a vállam, majd megöleltem .
- Feladom. –mondta és szemében szomorúságot vettem észre
- Éljen. –mondtam és kisétáltam az ajtón.
Megvártam, míg Leigh és készen lett, és közben az figyeltem, ahogy Zayn
minden egyes mozdulatomat sólyom szemekkel figyeli.
- Oké, itt van Jade. –kiáltottam és Leigh azonnal megjelent.
- Gyönyörű vagy. –mondta és elindultunk.
- Szia Zayn. –mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése