2014. április 3., csütörtök

Chapter 05. The trouble

Perrie szemszöge

- Mi volt ez? - kérdezte Leigh.
- Valamit nagyon eltitkol, és idegesít! - hadartam, majd beültem Jade kocsijába. - Szia Baba!
- Sziasztok lányok. Na akkor az van, hogy ugye nem tudjuk, hogy hová menjünk.. nem messze van innen egy nagyon jó hely, viszont nem tudom a nevét. - röhögött barátnőnk.
- Az oké. Pezz? - nézett rám Leigh, de én bambultam kifelé az ablakon, mert láttam, hogy Zayn a ház előtt áll. És mérges volt.
- Pezz! - szólított fel Jesy is.
- Hogy mi, mit mondtatok? - tértem magamhoz.
- Na jó, így nem jössz velünk sehova. Mi a baj? - kérdezte tőlem Jade.
- Csak Zayn! De nem fogok emiatt itthon maradni, mehetünk! - mondtam és bekapcsoltam a biztonsági övet.
Az út szokatlanul csendesen telt, csak Leigh és Jesy suttogtak mögöttünk. Megérkeztünk arra a bizonyos jó helyre, de egyáltalán nem tűnt bíztatónak.
- Ez nem jó ötlet.. - kezdtem félni, amint megláttam a koszos utcát, a bandába verődött srácokat és az utcasarkon azokat a bizonyos lányokat... Zayn beparáztatott.
- Jade ez nem biztonságos. - erősítette meg elképzelésemet Jesy is.
- Jajj, lányok ne legyetek már ilyenek. Jót bulizunk, ügye Leigh?! - nézett barátnőnkre Jade.
- Nem. Innen el kell mennünk.. - mondta ő is, majd nagyot nyelt.
- Azt már nem. Kiszállunk, és kész. - erősködött Jade, majd kitoloncolt minket a kocsiból.
Nem volt messze a bejárat, azon a 4 méteren mégis vagy 7 ember füttyögött meg minket.
- Ki mutatta ezt a helyet? - kérdeztem, miközben haladtunk.
- Hazza. - mosolygott, majd a sor elejére sietett, és V.I.P. tagként léphettünk be a szórakozóhelyre.
Mi 3-an csak egymásra néztünk, és észrevettem, hogy Leigh és Jesy szemében is félelem tükröződik.
- Nem lesz jó vége... - súgta oda Leigh, mire én egyetértően bólogattam.
A klubban valóban jó zene szólt, viszont olyan emberek voltak, hogy felállt a szőr a hátamon.
- Mingyárt jövök! - szólt oda nekünk Jade, és már el is tűnt a szemünk elől.
Mi a többiekkel elindultunk a parkett felé, és a ritmusra mozogtunk. Táncoltunk már vagy egy fél órája, és Jade még sehol..
- Megnézem a mosdóba. Pezz tiéd a bárpult, Jesy te nézz körül fennt. - adta ki a parancsot Leigh, és már indultunk is a dolgunkra.
Elindultam hát a nekem kijelölt hely felé, körülnézni, de sehol nem láttam barátnőnket.
- Szabad egy italt? - kérdezte tőlem, kedvesen mosolyogva és jóképű srác.
- Ööö mi, én? Persze... - egyeztem bele.
- Két Tequila-t. - szólt oda a csaposnak, aki máris indult, elkészíteni.
- És hogy-hogy egy ilyen csinos hölgy egyedül mulat? - kérdezte kedvesen.
- A barátnőimmel jöttem, és épp az egyiküket kerestem. Jade a neve, nem ismered?
- Jade? Dehogynem! Világi forma, én az előbb a hátső bejáratnál láttam, pont ott. - mutatott egy pontra, és én gyorsan oda fordultam.
- Akkor én megyek, megnézem.. - indultam volna.
- Az ital! Egészségünkre. - kacsintott, majd legurítottuk a piát.
- Köszi a meghívást, most megyek. Szia. - köszöntem el kedvesen.
A hátsó kijárat felé vettem az irányt, de sehol nem láttam Jadet. Gondoltam kimehetett levegőzni, ezért én is lenyomtam a kilincset, és egy sikátorba értem.
- Jade. Jade. Jadee. - kiáltottam egyre hangosabban. Féltem.
Elkezdtem szédülni, majd a földre rogytam. A látásom is fokozatosan homályosodott, végül eszméletemet vesztettem.

 ***

Zayn szemszöge

Fél 1 felé járhatott, amikor a ház előtt fékezett egy autó. Gondoltam, hogy Pezz lesz az, ezért az ajtóhoz indultam. Őrült dörömbölés, majd nyitottam is. 
- Hol van Perrie? - kérdeztem aggódva, mikor megláttam a barátnőit. 
- Azt reméltük, hogy te tudod! - mondta Leigh. 
Jade berohant a nappaliba, és bőgni kezdett.. 
- Az én hibám, ha nem viszem olyan helyre, ez nem történik meg!! 
- Nem tudhattad! - nyugtatta őt Jesy. 
- Valaki elmondaná, hogy mi történt?? - kiabáltam idegességemben. 
- Jade eltűnt, elmentünk megkeresni, majd Pezzt már nem találtuk. - hadarta
Jade.
- Hogy mi történt?! -nyitottam tágra szemeimet.
- Zayn ha tudsz valamit, kivele.. - utasított Leigh.
- Lányok értsétek meg, hogy nem lehet. Nem akarlak titeket is bele keverni..
- De Zayn, legalább annyit, hogy tudod, hogy hol van Perrie? - nézett rám Jasy.
- Azt hiszem.. figyeljetek én most megyek telefonálni, addig egyetek, és nyugodjatok le.. - javasoltam, és felmentem abba a szobába, ahol Pezz készülődött.
Beütöttem azt a számot, amelyik a reggeli telefonhíváshoz volt köthető.

- Halo.. - szólt bele az ismerős hang.
- Hol van??
- oh, a kis, szőke barátnődre gondolsz.. hát megmondom őszintén, hogy eléggé pajkos az ágyban. Bizonyos tekintetben ez azt jelenti, hogy a barátja nem képes őt kielégíteni rendesen..- nevetett a telefonba.
Itt magamba roskadtam.. ő még szűz volt, ha ezek a mocskok megerőszakolták, azt soha nem bocsáltom meg magamnak.. 
- Jason ne játszd ezt velem.. engedd el őt.
- Zayn, régi jó barátom.. szerintem megegyeztünk, de te átvertél.. ő csak egy pótlék számunkra, az egyesség hanyagolása végett. 
- De én megmondtam, hogy kiszálltam. - vetettem ellen.
- Azt majd a főnök dönti el, hogy mikor szállsz ki.. és mivel neki a legjobbra van szüksége, úgy gondoltuk, hogy ez inspirálna téged. 
- Legyen.. -egyeztem bele- odamegyek a raktárhoz, 10 perc és ott vagyok.

Ezzel letettük a telefont, és rohantam a kocsihoz.
A lányok a fürdőbe voltak, de nem volt időm szólni nekik.. beültem a kocsiba, elforgattam a kulcsot, majd a gázpedálra tapostam.
Hamarabb értem a megbeszélt helyre, ezért várakoznom kellett.. nem sokkal később egy fekete autó csikorogva fékezett a raktárban.
- Hol van?? - kérdeztem feldúltan.
- Neked is szia.. na akkor elválalod, ugye? - kérdezte komolyan.
- Először látni akarom.. utána tárgyalhatunk.
- Szerintem te pont nem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabj nekünk.
- Akkor most ki van tárgyalási helyzetben?! - néztem rá, miközben a fejéhez tartottam a fegyvert.
Ekkor intett a kocsi felé, majd nyílt az ajtó.. egy lányt rángattak elő, aki alig tudott a saját lábán megállni.
- Perrie! - kiáltottam fel, amint a csávó elengedte.
Pezz be volt kábulva.. szerintem adtak neki valami szert.
- Megkaptad a ribancod, akkor végre üzleteljünk.
Óvatosan a földre fektettem szerelmemet, majd határozott mozdulattal felálltam, és lelőttem azt az embert, aki a kocsi mellett állt.
- Hé, haver ne csináld ezt.. üljünk le, beszèljük meg..
- Jason bántottátok.. bünhődnötök kell.. - mondtam, majd lőttem még egyet.
Hála a jó égnek ez a raktár elég messze van mindentől, de azért nem árthat minnél hamarabb eltűnni innen. Pezzt gyorsan az ölembe vettem, majd óvatosan beraktam a kocsiba.. remegett. Lehet, hogy nem ártana elvinni valami orvoshoz..
- Perrie beviszlek a kórházba.. nyugi, minden rendben lesz.. - mondtam neki, bár nem számítottam válaszra.
- Zayn kérlek vigyél haza.. hozzád. - mondta halkan és erőtlenül.
Olyan rossz volt így látni.. ezt én tettem vele.
A hazaút további része csöndesen telt el, a szuszogást hallgattam.. elaludt.
Leparkoltam a ház előtt, és Pezzt a karjaimba véve vittem be a házba.
Amint a lányok megláttak, egyből felugrottak, de jeleztem nekik, hogy halkan legyenek, mert alszik.. felvittem a szobába, letettem az ágyra, majd halkan becsukatam magam mögött az ajtót. Lementem a nappaliba, és elkezdtem mesélni a történetet..
- Sajnálom lányok, de fáradt vagyok.. - mindtam, mikor befejeztem a mondókámat.. persze nem mindent mondtam el- ha gondoljátok itt alhattok, hogy reggel itt legyetek neki..
-Köszönjük.. - mosolygott egyszerre a három lány, majd én is mentem aludni..


Reggel korán keltem, hogy meg tudjam csinálni a reggelit a lányoknak.. elmentem a boltba, vettem gyümölcsöt es csokit.. mikor hazaértem gyorsan megcsináltam a négy rántottát és a kávét is.
Először a három lánynak vittem be a cuccokat a vendégszobába, majd a szőkeség szobája felé vettem az irányt.. kopogtam, majd óvatosan kinyiottam az ajtót is.
Leültem az ágy szélére es csak néztem.. olyan gyönyörű és ártatlan.. belegondolni is rossz, hogy mit művelhettek vele azok a szemetek. Lassan mozgolódni kezdett, majd kinyitotta a szemét.
- Jó reggelt.. -köszöntem mosolyogva.
- Mi történt velem?
- Semmire nem emlékszel?? - hogyha valóban nem emlékszik, akkor nemierőszak drogot adtak neki..ginat.
Nemlegesen rázta a fejét és megesett rajta a szívem.
- Kérlek..
-Hidd el, jobb, ha nem tudsz róla.. -mondtam neki, mire nagyot sóhajtott.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózol előttem..
- Meg akarlak óvni..
- Zayn így sincs rendben semmi, mivel nem akarod elmondani, hogy mi történt velem.. ha kis dolig lenne tudnék róla, emlékeznék.. -láttam rajta, hogy mindgyárt elbőgi magát.
- Ha tudni akarod, hát legyen.. drogot adtak neked, elraboltak, valószínüleg meg is erőszakoltak.. a szert valószínüleg az italodba csempészték bele.. én annyira sajnálom.. -mondtam, majd lehajtottam a fejem.
- Nem a te hibád.. figyelmeztettél, hogy ne menjek, nem hallgattam rád.. ne haragudj ezért magadra.
Közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam..
- Nem akarsz orvoshoz menni? -kérdeztem, mikor elváltak ajkaink.
- Nőgyógyászhoz.. - válaszolt szomorúan.
Megöleltük egymást, majd megvártam, míg megeszi a reggelit ès felöltözik. Lassan lementünk a többiekhez, és egyből mindenki batátnőjük nyakába ugrott.
- Én annyira sajnálom drágám.. -szabadkozott Jade.
-,Nyugi, csakis én tehetek róla.. ha nem fogadom el az italt nem lenne ez.. most viszont Zayn elvisz a nőgyógyászhoz.
Ismét megölelték egymást, majd elindultunk.

A nőgyógyász azt mondta, hogy törtènt erőszakos testi behatolás, mire Pezz sírva fakadt.
- Nyugi, minden rendben lesz.. -mondtam neki, de vigasztalhatatlan volt, nem csodálom.
- Ha szabad megjegyeznem, tehetnek feljelentést ismeretlen elkövető ellen. -mondta a doktor úr.
- Köszönjük.. -mondtam, majd kivezettem barátnőmet az orvostól.
- Pezz minden rendben?! Én megértem, ha nem akarsz beszèlgetni, de jót tenne.
- Zayn miért történt ez az egész? -nézett rám.


-Perrie értsd meg, hogy nem mondhatom el..
- Kérlek.. mindennél jobban tudni akarom.
- Figyelj, így is elég nagy galibát okoztam neked, nem akarlak mégjobban bele vonni. -mondtam.
- Így is eléggé benne vagyok!!! - kiabálta.
- Kérlek, nyugodj le!! - hajtottam fejét a vállamra.
- Zayn kérlek.. - ütögette a mellkasomat.
Inkább nem válaszoltam neki, megfogtam magam és leállítottam a kocsit a ház előtt.
Ahogy beléptünk a házba, mindenki rögtön letámadott minket, hogy mi volt..
- Szerintem inkább most ne beszéljünk róla.. -mondtam a lányoknak halkan.
- Oké, rendben, megértjük.. - válaszolt Leigh, és megölelte Perriet.
- Mi itt vagyunk neked, számíthatsz ránk! - mosolygott bíztatóan Jesy.
- Jade tudnánk beszélni? - kérdeztem.
Ő engedelmesen utánam jött a konyhába, és amikor megláttam az ijedt fejét, egyből elkezdtem beszélni.
- Nyugi, semmi komolyabb.  Csak mondani szeretném, hogy mi lenne, ha elmennétek a városba sétálni, meg kajálni. Adok pénzt, ha kell... Vigyétek föl a London Eye-ra, mert én egy kis meglepetéssel készülök neki... - mondtam, majd részletesebben megbeszéltük a dolgokat.
- Leigh, menj fel Pezzel öltözni, Jade te gyere segíts nekem4 -adta ki a parancsot Jade, majd rám kacsintott.
- Majd jövök, jó szórakozást. - egy puszit Pezz fejére, majd indultam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése