Chapter 07. Love is in the air

Perrie szemszöge

Zayn szemben ül velem az ágyon. Látom rajta, hogy nyomja valami a lelkèt, hogy nagyon akar nekem mondani valamit. Valószínűleg fél. Igazából nem értem. Alig ismerem, de biztos vagyok benne, hogy szerelmes lettem belé. Talán ő is ezt érzi. Viszont biztos vagyok benne, hogy nem teljesen tiszta körülötte minden. Legszívesebben rákérdeznék, de igazából semmi közöm hozzá, ha akarja vagy úgy érzi, majd biztosan elmondja.
-Perrie beszélnünk kéne valamiről.. -szakítja meg a gondolatmenetemet.
- Köszönöm a kutyát. Tényleg nagyon kedves tőled. -vágtam rá hirtelen.
- Pezz, tényleg komoly dologról lenne szó... Érzésekről.
Tudja, hogy tetszik nekem? Nem kétséges. Mi fog ebből kisülni! Riadtan néztem rá, mire ő mellém ült, ès megfogta a kezem. Ekkor egymásra néztünk, és tekintetünk összekulcsolódott.
- Perrie én valami olyat érzek irántad, ami eddig számomra ismeretlen volt. Te vagy az a lány, aki már első pillantásra elcsavarta a fejem, és megmozgatott valamit bennem. Soha, senki iránt nem éreztem így, és ez egy kicsit ijesztő számomra... Nézd Pezz. Más vagyok, mint a többi fiú. Vannak dolgok, amikben nagyon rossz és sajnos nem tudok javulni. De ezzel a romlott belsőmmel téged szeretlek. Hidd el, hogy bármit megtennék érted, csak hogy te boldog légy. -mondta lassan, miközben végig a szemembe nézett.
Jesszusom. Annyi minden kavarog bennem. A férfi, akit szeretek most vallott szerelmet nekem. Azonban titkol valamit magáról, az életéről.
- Milyen dolgokban vagy "nagyon rossz"? Ezt hogy értetted? Zayn valami nem stimmel veled, de ha nem mondod el, akkor ennek az egésznek... -kezdtem mondani, de elhallgattam.
- Mi van akkor? -kérdezte ijedten.
-Semmi értelme. -mondtam halkan és lesütöttem a szemem.
- Meg kell értened Perrie. Rossz vagyok, nagyon rossz. Talán nem is szabadna, hogy szeress engem. De mivel én is ezt érzem, nincs visszaút. Csak tudnom kell, hogy a te érzéseid is valódiak, különben ha elmondom az igazat félő, hogy soha többet nem foglak látni. Hidd el, abba belehalnék. Bizonyos értelemben jobb emberré teszel, boldog vagyok melletted és egésszé változom. Nem akarlak elveszíteni, soha! Az borzalmas lenne.. -mondta, és belerázkódott.
Egy újabb hideg zuhany. Tényleg szerelmes belém, ez csodás! Azonban nagyon keveset tudok róla. A múltkori balhé, a pisztoly. Eddig is tudtam, hogy sötét alak, de ekkora lenne a baj?! Bármi is legyen, nem hinném, hogy elmennék amiatt. Én is imádom ezt a srácot, nem tudok mit csinálni. De jó lenne tudni a dolgokat..
-Hahó, kérlek mondj valamit. -szólt, míg én magamban filozofáltam.
-Zayn, te különleges vagy számomra és egyben furcsa meg ijesztő is... -kezdtem, mire teljesen lefehéredett- Már most tapasztaltam, hogy vannak sötét dolgaid, amik eléggé rémisztőek.. Örülnék, ha kicsit többet tudnék rólad és arról, ami körülötted folyik. Egy kapcsolat így nem működhet...
-Perrie kérlek értsd meg, hogy ez nehéz... -szakított félbe.
-Basszus Zayn végighallgatnál? Szeretlek!!! Nem érdekel, hogy mennyire vagy rossz vagy jó. Csakis te érdekelsz és az, hogy veled lehessek. Csak kérlek légy velem őszinte.. -mondtam, és ő teljesen eufórikus állapotba került.
Felállt az ágyról és rám néz. Semmi reakció? Oké. Felsegített az ágyról, és olyan közel húzott magához, hogy arcomon éreztem a lehelletét. Éreztem, hogy a szívem egyre hevesebben dobog, lassan már kiugrik a helyéről. És csak várt. Basszus Zayn, csinálj már valamit, idegörlő ez a várakozás!!!
-Bébi, most meg foglak csókolni! -mondta, azzal a sármos félmosollyal az arcán.
És így is történt. Megcsókolt. Nem ez az első csókunk, de mégis úgy éreztem. Lassan, érzékien csókolt, egyszerűen isteni volt. Mikor elváltak ajkaink rám nézett, majd letérdelt elém.
-Perrie Louise Edwards leszel a barátnőm? -kérdezte széles mosollyal az arcán, mire én a nyakába ugrottam.
-Szeretlek Zayn, az elso pillanattól kezdve! -mondtam könnyes szemmel.- sajnálom, hogy annyit bántottalak..
- Nem haragszom Perrie. -mosolygott bátorítóan.
- öhm... Én most elmennék fürdeni, ha nem baj..
- Mehetek veled? -csillant fel a szeme.
Ránéztem, a "szó sem lehet róla" nézésemmel, lehajtotta a fejét és leült az ágyra.
- Jól van, de akkor siess. Nem jó nélküled.
- Édes vagy. -mosolyogtam, egy puszi nyomtam az arcára és bevettem a fürdőt.
Megengedtem magamnak egy kád jó meleg vizet, felkötöttem a hajam, és szép lassan beleereszkedtem. Elkezdtem gondolkozni… vajon Zayn mikor akar nekem bármit is elmondani? Mi van, ha ez az egész hülyeség? Basszus... Zaynt rá fogom venni valahogy, hogy elmondja a dolgait. És ekkor jött az ötlet...
-Zaaaynnnnn ! -kiabáltam neki, mire ő berohant.
-Pezz jól vagy?? -kérdezte idegesen, de a szemét le nem vette rólam.
- Ja, persze. Ide ülnél, a kád mellé? -kérdeztem, mire ő furcsán nézett, de leült.
- Ha elmondod, mi folyik körülötted, bejöhetsz mellém a kádba. -diadalittas mosoly jelent meg az arcomon.
- Hmm maga igazán ravasz, Mrs. Edwards! -nevetett- de félek, hogy elhagynál.....
-Zayn ez nem történhet meg, soha!! -nyugtattam meg.
- Figyelj Perrie... Nagyon szívesen fürdenék veled, de nem ilyen helyzetben szeretném elmondani.. Mit szólnál mondjuk egy vacsorához? -kérdezte, mire én teljesen ledöbbentem.
-Rendben. -egyeztem bele- Azért a hátamat megmosod?
-Természetesen. Akkor mondjuk kilenckor indulunk. Addig még van két óra, az megfelel? -kérdezte mosolyogva.
-Tökéletes. -válaszomra biccentett egyet, sarkon fordult és kiment.
Nagyon szerethet. Nem csak dugni akar. Fontos vagyok számára. Ezek az észrevételek úgy cikáztak fel-alá a fejemben, hogy már azt hittem, a végén még kitörnek onnan. Vajon Zayn mit csinált az elrablóimmal? Ez a gondolat úgy hasított belém, mint a május végi eső. Vajon mit....?

Zayn szemszöge

Ma el kell mondanom neki mindent. Mindent. Félek. Szerintem el fog hagyni. De igaza van, tudnia kell.
Azt mondtam neki, hogy vacsorázni viszem. Tévedés ne essék, nem egy zsúfolt étteremben akarok mindent a nyakába zúdítani. Én fogok főzni, vagy legalábbis megpróbálok. Arra gondoltam, hogy az egyszerűség kedvéért gyros-tálat csinálok, és sütök még valami desszertet mellé. Talán Oreo tortát. Na jó, nem. Igaza van Perrie-nek, nem ismerjük egymást. Mi van, ha ő a fényűzést kedveli? Akkor gáz van. Felhívom Leigh-Annet, ő biztos tudja, mit szeret jobban Pezz.

-Szia Leigh! Arra gondoltam, hogy főzök valamit Pezzanak, csak fogalmam sincs, hogy ő az egyszerű dolgokat kedveli-e, vagy sem. Ezért kéne a segítséged..
-O, igazi Don Juan. Egyébként ha életben akarsz maradni, akkor a nagyon csicsás és puccos éttermeket mellőzd. Ő az egyszerűség híve. Hidd el. Egyébként mi történt köztetek? -kérdezte izgatottan.
-Köszönöm, nagyon sokat segítettél. Ó, hát.. Szerintem ezt majd a barátnőd elmeséli neked.
-Gratulálok, örülök nektek! Vigyázz rá kérlek, nagyon törékeny tud lenni, bármennyire mást mutat.
-Köszönjük. Hidd el Lele, hogy soha nem fogom őt elengedni. -mondtam, és hallottam a megkönnyebbült sóhajt a vonal tulsó végén.
-Amúgy ő mit csinál?
-Épp fürdik.. Nekem viszont most mennem kell, mert így aztán tényleg soha nem lesz kész a kaja. Mégegyszer köszönök mindent, szia!
-Bármikor, Zayn. Sok sikert, szia! -felelte szórakozottan, és letette a telefont.

Oké, akkor Perrie az egyszerű dolgokat kedveli. Megvan! Pizzát fogok sütni. A tésztát gyorsan begyúrtam, már csak meg kellett várni, hogy megkeljen. Addig sajtot reszeltem, sonkát, gombát vágtam, és hasonlók. Gyorsan bekevertem a paradicsomos alapot, és a már kinyújtott tésztára tettem. A feltéteket is gyorsan rá dobáltam, és máris raktam be a sütőbe. Ezzel is készen volnék.
Kellemes idő van odakinnt, ezért gondoltam, hogy a teraszra teritek meg. 3 gyertyát gyújtottam meg, a pezsgőt pedig betettem a jégkockák közé. Már csak meg kell várni, míg megsül a pizza. Büszke vagyok magamra. Ekkor Perrie kiabált le az emeletről. Ahogy tudtam, rohantam fel hozzá.
-Mit vegyek fel? -állt előttem egy szál törölközőben, mire nekem sötét gondolataim támadtak vele kapcsolatban. Gondolom észre vette.
- Mr. Malik, maga perverz. -mondta dorgáló, mégis szeretetteljes hangon.
-Ugyan mit tehetnék, ha ilyen gyönyörű barátnőm van? -léptem közelebb hozzá.
-Komolyan kérdeztem, hogy mit vegyek fel.. -terelte a témát.
-Kicsim, te mindenhogy gyönyörű vagy. Amúgy meg elég, valami egyszerű. -kacsintottam, mire o elpirult.
Nem kétséges, hogy már ő is vágyik rám. Én is rá. Csak még nem akarom, az erőszak miatt. Tudom, hogy micsoda törés volt ez benne. Neki kell kezdeményeznie, különben én nem mozdulok. Vigyáznom kell rá, ez a dolgom.
- Rendben. Akkor így is megfelelek? -kérdezte, és ledobta magáról a törölközőt.
Nem tudtam megszólalni. Csak álltam ott, mint valami bamba kisgyerek. Teljesen elbűvölt. Csodálatos teste van, csodálatos az egész lány. És az enyém! Közelebb jött, és érzékien megcsókolt. Jesszusom! A farkam máris érzékelte ezt a helyzetet, Perriehez nyomódott, mire Pezz belenyőgött a csókunkba. Szent szar, ezt el sem hiszem!
-Perrie.Kérlek.Állj.Le. -lihegtem.
-Tessék, mindent képes vagyok elcseszni. -vette fel az egyik felsőmet, így már ruha is volt rajta. Még így is szexi. Hmm..
-Drágám, itt nem erről van szó. Szeretném, ha először mindent tudnál rólam, és ha még utána is mellettem maradsz, akkor... Nem akarom, hogy megbánd.
-Köszönöm Zayn. Szeretlek. És nem tudsz olyat mondani, ami bármit is változtatna ezen. -mondta a megnyugtató szavakat.
-Én is szeretlek! -csókoltam meg- Öltözz fel, és gyere le.
Becsuktam magam mögött az ajtót, és lesiettem a konyhába. A pizza elkészült, gyorsan felvágtam és tálaltam. Az asztal közepére egy szál fehér rózsát tettem, a háttérben halk zene szólt. A pezsgő eléggé hideg, minden tökéletes.
-Indulhatunk felőlem. -hallottam Perrie hangját.
-Oké, de erre gyere... -nevettem és elkezdtem kifelé húzni a teraszra.
Kihúztam neki a széket, pezsgőt töltöttem, majd én is leültem.
-Ezt te csináltad? Miattam? -kérdezte könnyes szemmel.
-Csak neked, bármikor. -feleltem- Leigh mondta, hogy inkább az egyszerű dolgokat kedveled gondoltam, akkor inkább nem viszlek étterembe. És mi egyszerűbb a pizzánál?
-Nagyon kedves tőled. Egyébként a fehér rózsa a kedvenc virágom. -mondta, miközben bűvölten nézett engem.
-Örülök, hogy tetszik! Egyébként csodásan nézel ki. -mondtam az igazat, mert mint mindig,most is meseszép volt. Az én barátnőm.
-Hát te sem panaszkodhatsz! -harapott az ajkába.
-Oh, bébi kérlek ne csináld ezt! Kikészítesz. -sóhajtottam.
-Bocsánat.. -pirult el.- Egyébként nem is tudtam, hogy van öltönyöd. -nevetett.
- Eddig én sem, nyugi. -immáron együtt nevettünk.
- Kettőnkre! -nyújtotta felém pezsgős poharát, és koccintottunk.
- Kettőnkre. -néztem mélyen a szemébe és láthatóan zavarba jött.
- Jesszusom, isteni pizzát sütöttél!! -mondta teli szájjal, ami egy kicsit vicces volt.
- Ugyan...
- Egyébként, ha jól emlékszem, beszélni akartál. -kínos csend.
És bekövetkezett. Muszáj megtudnia.